A tizenhét éves Maggie Brown kiugró arccsontjával és karikás szemével a kábítószeres modellek mintapéldánya lehetne. Maggie problémáját azonban nem a drogok, hanem az anyja jelenti. A lány ráadásul egyre jobban belegabalyodik Seth Prescottba, az új srácba a suliban, és attól fél, hogy a fiú is cserben fogja hagyni, mint mindenki más. Seth Prescott a rendőrség beépített embereként került a Port Fare High iskolába, de munkája dacára beleszeret Maggie-be. Miközben Seth azon fáradozik, hogy a New York állambeli Port Fare-t megszálló szadista drogdílereket kifüstölje a kisvárosból, a hajsza halálosra fordul, és Maggie élete is veszélybe kerül. Seth és Maggie önmagukat is megismerik humorral tarkított, összetört szívekkel övezett, romantikus útjukon, és eközben a világuk mindörökre megváltozik.

Saját vélemény: Őszintén szólva – nem fogott meg a fülszövege, sőt, nem is hallottam még soha a könyvről, ennek ellenére elolvastam, és nem bántam meg! Úgy gondoltam eleinte, ez a könyv nem az én stílusom – és mekkorát tévedtem! Faltam minden betűjét. Seth az a pasi, akit mindenki szeretne maga mellett tudni, miután elolvasta a könyvet. Barbara az alkoholista, anyának nem nevezhető nő, akit a 17 éves Maggie lát el, ő eteti, ő vásárol be neki, mindent ő intéz el – ami a szülő dolga lenne. szerintem mindenki könnyen el tudja képzelni a környéket, ahol Maggie, és anyja él – egy rothadó lakókocsi, távol mindentől, a semmi közepén, ahol már világítás sincs. A környékükön feltűnnek drogdílerek, egyre több a gyilkosság, és a MET-nek (USA Kábszer elleni hivatala) Maggie lesz gyanús – minden külső jele arra utal, hogy drogfüggő, viszont, mikor megismerik Barbarát, ő lesz az elsőszámú gyanúsított. Seth, mint beépített rendőr Maggie minden lépését követi – ám egy idő után komoly érzelmei lesznek a lány iránt. Imádtam, imádtam, imádtam! Az írónő a véres, lövöldözős jeleneteket is képes volt „elkomolytalanítani”, és belecsempészni egy-egy kisebb humormorzsát.

– Tudod, meglep, hogy elférünk hárman az autódban.
– Hárman? Úgy hiszem, csak ketten vagyunk.
– Én, te és a túlméretezett egód. Az három.

Egy menedék kellett neki a vihar elől, egy hely, ahol biztonságban érezheti magát, és valaki, aki megnyugtathatja, hogy senki sem szerethetetlen.