A 12 éves Jonas olyan világban él, melyben nincs igazságtalanság, éhezés, erőszak, nincsenek kábítószerek, a családok életében is teljes a harmónia. Ezt a tökéletesnek tűnő világot a bölcsek tanácsa vezeti. Ők azok is, akik a tizenkettedik évüket betöltött fiúk és lányok egész életre szóló pályáját kijelölik egy évente megrendezett ceremónián. Történetünk hősét valami egészen egyedi feladatra tartják alkalmasnak. Miközben egy különös öregember felkészíti őt hivatása betöltésére, Jonas előtt feltárul, milyen titkok lapulnak az őt körülvevő világ békéje mögött. A fiú vakmerő tettre szánja el magát…

Saját vélemény: Már három napja itt van elmentve megkezdve a véleményem róla, de csak most jutottam el odáig, hogy tudjak írni róla. Egyszerűen... lesokkolt. Ilyen disztópiát még soha nem olvastam. Disztópia, de teljesen más, mint az eddig olvasottak. Engem speciel jobban megérintett, mint az Éhezők viadala, pedig az is elég elgondolkodtató volt. És igen, ismételten levontam egy pontot, mert az én ízlésemnek az elején nagyon lassan indult be, a végén túl gyorsan zárult le, viszont a köztes rész tökéletes volt. Idő kellett, amíg kirajzolódott a fejemben, hogy a jövőben vagyunk, és beleszoktam az új szokásokba. Őszintén megvallom, engem sokszor nyomasztott a sok szabály, a ceremóniákat biztos nem bírtam volna ki. Alapjában véve nem vagyok engedetlen, de ki szereti, mikor minden meg van szabva - mit ehet, mit mondhat, mit gondolhat, kötelezőn be kell számolni az álmokról? Miután kiolvastam, napokig felelevenítettem az álmaimat, és minden éjszaka után rájöttem, hogy nem, ezt nem mondanám el a szüleimnek.
Elszomorított, hogy bár képtelenségnek tűnik, ez tényleg egy arra váró jövőkép, hogy beteljesedhessen. Nem politizálok a blogomon, de ha kicsit körbenéz az ember - hírek, rádió -, rádöbben, hogy nem állunk messze attól, hogy nekünk se lehessen önálló gondolatunk.
A borítója nagyon el lett találva, szinte az egész történet a piros szánkóra, a fehér hóval borított domboldalonra épül. Az egyik legjobb könyv volt, amit mostanában olvastam, de az eleje túlságosan elnyújtott, míg a vége nagyon összecsapott volt.

Hiszen a közösség élete rendezett, kiszámítható, fájdalommentes.... Épp olyan, amilyennek akarták.