Csönge. Egy hely, mely mindent megváltoztat. Egy hely, melyet soha nem feledsz. Egy vágy, mely örökre a szívedben marad. A lány nem hisz a véletlenben, csak a sorsban, a fiú nem hisz a szerelemben, csak a kötelességben. Évek óta ismerősök, látták egymást egyetemi előadótermekben és folyosókon. Mindketten érezték, hogy ez a kapcsolat több lehetne, de soha nem lépték át a határt, nem közelítettek egymáshoz, az érzés beleveszett a szürke hétköznapokba. Csönge azonban mindent megváltoztat. Öt nap, mely felforgatja a világukat, és lángoló, fájó szerelemre gyújtja a lányt. Bármit megtenne a fiúért, felrúgná a saját életét érte. De mit érez a fiú? Fel lehet adni mindent a szerelemért? Van-e kiút a múltból, és a jelen láncaiból? Vagy minden út egy padláshoz és egy komor kötélhez vezet? A sóvár vágyakozásról és egy gyönyörű, felkavaró szerelemről szól ez a regény, mely igaz történeten alapul. Tudod, mi a szerelem másik neve? Csönge.

Saját vélemény: Köszönöm, köszönöm, köszönöm! Csak ennyit tudok mondani. Köszönöm, hogy olvashattam egy olyan könyvet, ami nem a csöpögős love story volt, ahol az első táboros éjszaka alkalmával egymásba gabalyodik a két főszereplő, hogy igenis volt köztük vonzalom, de nem azért nem történt semmi, mert az egyik utálta a másikat - hanem mert mindketten párkapcsolatban éltek. Köszönöm, hogy bár magyar írónő tollából származik, a főhelyszín mégsem a fővárosunk, hanem egy vidéki kis település, mindvégig. Igen, azt hittem, happy end lesz a vége, születik két gyerekük, összeházasodnak, és boldogan élnek, míg megnem halnak... de nem. A könyv E/2-ben íródott, engem szólított meg, mégis valakinek olvastam gondolatban. Végig előttem volt egy férfi képe, akinek a könyv 90%-át saját írásként is odaadhatnám, odaadhattam volna.
Annyira a valóságról szólt - nem a typisch new adult könyvek közé sorolható, ahol van az imádott pasi, és a nyomi főszereplő, aztán dúl a láv. Bemutatja a szerelem "sötét" oldalát, és annyira más volt, mint a többi könyv. Persze, minden könyv különbözik kicsit a többitől, de ennél éreztem először azt, hogy rólam, rólad, róla, rólunk, rólatok, róluk szól. Mindenkiről szól. Bevallom, a post írása előtt 4 pontra értékeltem, mert a prológus és az epilógus nem tetszett, de egyszerűen muszáj rá megadnom a maximumot, imádtam!!!

– Háromféle szót használok a hímnemű egyedekre – egy édes mosollyal próbáltam újra felvidítani a helyzetet. – Fasziknak azokat mondom, akik nem méltók a női nem megbecsülésére. A fiúk azok a barátok, akikre nem tudunk úgy tekinteni, mint az ellenkező nem egyik példányára, ők mindig semleges neműek maradnak. A férfiak pedig… nos, igen, a férfiak azok, akiket azért mégiscsak megpróbálnánk eltűrni. Nagy nehezen…