Az állattörténetek egyik legszebbikét Anna Sewell (1820-1878), angol írónőnek köszönhetjük. Társai, barátai voltak az állatok. Krónikus betegsége miatt már gyermekkorától élete összekapcsolódott pónijával. Csak pónifogaton tudott kimozdulni otthonából, így hőse, a póni, a legközvetlenebb ismerőse volt, „akin keresztül látta a világot". Egyetlen, világhírű műve a Fekete Szépség a gyermekirodalom klasszikusa, egy ló önéletrajza. Könyvét a világ számos nyelvére lefordították. A rendkívül intelligens, gyönyörű ló, életében többször gazdát cserél, és ennek során sok emberi rosszal, gonoszsággal, kegyetlenséggel találkozik. A könyv rólunk, emberekről is szól, morális tisztasággal tanítva azt, hogy feladni soha nem érdemes. Fekete Szépség története a jó győzelmét ünnepli a rossz felett, és erősíti bennünk azt a hitet, hogy érdemes „embernek" maradni elembertelenedett világunkban. Sewell főhősének sorsa is végül jóra fordul, és eljut a szerető gondoskodáshoz.

Saját vélemény: Lovasoknak kötelező!!!
És mindenki másnak is, aki szereti az állatokat. Ez a könyv... fantasztikusan lett megírva. Elgondolkodtató, hogy hogyan láthatja egy ló a világot, az embereket, és mik játszódhatnak le a fejben. Nem egy résznél engedtem utat a könnyeimnek, akár nyilvánosan - busz - is. Az állatos filmeket egyáltalán nem bírom, mindegyikben meghal valaki, vagy olyan szinten megható, hét két 100-as zsepit elhasználok, de nem gondoltam volna, hogy azt az érzést írásos formátumban is ilyen frenetikusan elő lehet adni.
Kevés olyan filmadaptációs könyv van, amit előbb láttam filmben, ez pedig azok közé tartozik. Tudtam, hogy mi lesz a vége, min megy át a ló, mégis úgy gondolom, a film a könyvhöz képest ló[cenzúra]. Semmi. A film nem adja át ilyen fájdalmasan azt, amit a lovak gondolnak, de a könyv... igen, imádtam!!!