Amikor a naiv Anastasia Steele és a gyönyörű fiatal milliárdos, Christian Grey találkozott, azonnal átjárta őket az érzéki izzás, amely visszavonhatatlanul megváltoztatta az életüket.
Ana, akit sokkolt, bár ugyanakkor vonzott Christian nem szokványos szexuális ízlése, komolyabb elköteleződésre vágyott. Christian, nem akarván elveszíteni a lányt, beleegyezett a feltételeibe.
Most mindenük megvan – szerelem, szenvedély, intimitás, vagyon és a világ összes lehetősége. De Ana tudja, hogy az ő szerető Ötven Árnyalatával nem lesz könnyű, együttlétük számos nem várt kihívás elé állítja mindkettőjüket. Anának meg kell tanulnia osztozni Christian fényűző életstílusában, anélkül, hogy feláldozná identitását. Christiannak pedig felül kell kerekednie agresszív irányítási kényszerén, miközben múltja démonjaival is meg kell küzdenie.
De éppen amikor úgy tűnik, közös erővel bármilyen akadályt képesek leküzdeni, a balszerencse, a rosszakarat és a végzet összeesküszik ellenük, és valóra válnak Ana legsötétebb félelmei…

Saját vélemény: Végre-végre-végre! El sem hiszem, hogy kiolvastam az Árnyalat-trilógiát...
Vegyes érzelmek kavarognak bennem így, a könyv kiolvasása után, egyszerre utáltam, szerettem, és idegesített. Míg az első két részben nem történt semmi „egetrengető”, a harmadik bővelkedett ilyenekben. Túl sok is volt, szerény személyemnek.
Nagyon, nagyon sok volt nekem. Minden oldalon történt valami, és emiatt már-már úgy éreztem, nyomasztó olvasni, nem is volt sok kedvem befejezni, lassan haladtam vele, nem volt időm levegőt venni, annyi tragédia zajlott le egy fejezeten belül. Az egész könyv egyetlen egy hónapot dolgoz fel, és úgy gondolom, ha 1 év alatt történtek volna a történtek, még akkor is sok lenne, na de 1 hónap alatt, rengeteg.
A belecsempészett „krimiszál”… szintén túl sok volt. Eleinte izgalmasnak találtam, vártam, hogy kiderüljön, ki az „elkövető”, de mikor 400 oldalon keresztül erről volt szó, na, ott untam meg! Ez volt az első könyv, amit nem vittem magammal suliba, nem olvastam buszon, sokkal szívesebben kaptam elő információ-technológiai, vagy munkahely- és egészségügy biztonsági füzetemet, és magoltam a definíciókat. Hát, igen, ez sok mindent elárul a könyv milyenségéről…
Persze, közismert tény, hogy ez a sorozat egy blogon indult, Alkonyat-fanficként, a Twilight-ban pedig – szerintem –, elég ismert idézet a következő:

„- Az oroszlán beleszeret a bárányba.
- Micsoda buta bárány…
- Micsoda beteg, mazochista oroszlán...”

Nem hiszem, hogy nagyon magyaráznom kell – az oroszlán Ana, a bárány Grey. Persze-persze, nem úgy gondolom, hogy Ana a tüzesebb, csak az idézethez passzintottam őket. Az, aki szereti, ha szenved, fájdalmat okoznak neki, vagy ő magának, mazochista. Nekem a 3 könyv kiolvasása után senki ne mesélje be, hogy Ana nem mazochista!!!
Csak azért kap két pontot mert nagyon nagy szívem van mert a fejezetlezárások miatt olvastam tovább. Ahogy leraktam volna, mert vége a fejezetnek, és az agyamra megy, volt valami, amire kíváncsi voltam...

Christian elvigyorodik.
– Akkora főnyeremény volnék?
– Christian, te vagy a lottóötös, a rák ellenszere, a három kívánság Aladdin lámpájából egybegyúrva.