Két Júlia, egyformán kétségbeesve…
Kaland, szerep, szerelem a Broadwayn és Veronában.

A tizenhét éves Mimi Wallingfordnak olyan élete van, amiről a legtöbb lány csak álmodhat: főszerepet játszik a családja színházában a Broadwayn a Rómeó és Júliában. Ám a színészkedés nem az álma. Mimi azért küzd, hogy inkább orvosi egyetemre járhasson.

A tizennégy éves Capulet Júlia magányosan éldegél – házi őrizetre ítélte a háborúskodás, amely a Montague-k és a Capuletek között dúl, vaskezű anyja pedig férjhez akarja adni. Bármit hajlandó megtenni, hogy elkerülje a házasságot, akár azt hazudja, hogy rémes fekély van a fenekén, akár veszélyesebb kalandra vállalkozik.

A Rómeó és Júlia utolsó előadása előtt Mimi valóban elmenekül: a szívtipró rocksztár Troy Summerrel, serdülő lányok bálványával együtt varázslatos módon Shakespeare Veronájába csöppen. Amikor megismeri az igazi Júliát nem akarja tovább tétlenül nézni, hogy a története tragikus véget érjen.

De mi lesz, ha megváltoztatja a világ leghíresebb szerelmi történetét?
Visszajutnak-e valaha Troyjal a New York-i Broadwayre?
A hideg rázza Troytól. Megtalálja Veronában az igazit?

Magát a Rómeó és Júliát is imádtam, Shakespeare tollából, gondoltam, ez miért ne tetszene? Először azt hittem, hogy valami feldolgozás lesz, XXI. századi Rómeóval és Júliával, de nem. Nagyon szerettem ezt a könyvet, a szereplőket, és az egyediséget. Valahogy mindig is vonzottak az olyan történetek, ahol a szülő(k) diktálnak, és a saját álmaikat próbálják megvalósíttatni a gyerekükkel. Utáltam az ilyen szülőket, mégis szerettem erről olvasni.

Mimi anyja tipikusan ez a fajta szülő. Belenyúl a lánya pénzébe, lemondja a LA-i repülőútját, helyette jelentkezik a Színművészetire, holott Mimi mindig is az orvosira akart menni. Mindig a maximumot akarja kihozni a lányából, és nem tudja elfogadni, hogy nem mehet mindig minden úgy, ahogyan ő akarja.

Mimi karakterét nagyon szerettem, ahogy elkezdet lázadni a szülői akarat ellen, és mikor Veronába csöppent, ahol találkozott Júliával, teljesen magam előtt volt a kép, ahogy ülnek a földön, és nevetgélnek. Hisztis volt, igen, de ki ne lenne az, ha az anyja erőltetne vele valamit, amit ő nem szeretne?

Troy Summer... végre, egy könyves pasi, akibe nem szerettem bele! Úgy érzem, ő kevesebb figyelmet kapott, a fő szál Júlia és Mimi körül forgott.

Júlia kivételével az egész Capulet családot utáltam - mellesleg a Shakespeare által írt R&J-ben is utáltam Capuletékat -. Montagueékat viszont nagyon imádtam, talán Benvolio volt az, aki eleinte nagyon szimpatikus volt, később viszont kiszerettem a karakteréből.

A történet a Wallingford színházban kezdődik, épp a Rómeó és Júliát gyakorlják, adják elő, mikor Mimin úrrá lesz a lámpaláz, és elhányja magát a színpadon. Három éves kora óta szerepel, már sokször előadta a R&J-t, soha nem volt lámpalázas, most valamitől még is. 
Közben rájön arra, hogy hová tűnt a számlájáról a - nem kevés - pénz, és tizennégy évnyi szereplés után, a Rómeó és Júlia közepén az anyjának esik, egy medál miatt, amiben Shakespeare tollának hamuja van. A medál széttörik, a hamu Troyra és Mimire száll, akik kis idő elteltével Veronában találják magukat.
Mivel az előadás közben történ a baleset, Mimin Júlia ruhája van, így rögtön letámadják, mert Capuletnek hiszik. Ő viszont egy rokonnak adja ki magát, aki Manhattanből érkezett a Capulet-bálra. Elviszik a Capulet házba, ahol hely szűke miatt Júlia szobájába osztják be. Mikor Mimi jobban megismeri Júliát, elhatározza, hogy megváltoztatja a tragédia végkimenetelét, és semmi áron nem fogja hagyni, hogy találkozzon Rómeóval... így indul be a történet, tovább pedig nem mesélem, spoilermentesen szinte lehetetlen lenne.

Én szerettem, bár lehet, hogy van bennem bizonyos mértékű elfogultság, amiért az eredetiért is oda-vissza vagyok.

Ott ült hát az igazi Rómeó Shakespeare meséjéből – a tetőtől talpig depressziós Rómeó. Tudod, a darab szerint Rómeó a történet kezdetén mély melankóliába süpped. Ő lehetne a hét legdivatosabb antidepresszánsának a reklámarca.