Két síelő egy fiatal nő jégbe fagyott holttestére bukkan Montana hegyeiben.
A seriff csapatának az egész éjszakája rámegy, hogy kiemeljék, az azonosítása viszont jóval kevesebb időt vesz igénybe. A huszonéves Abbie Coopert évek óta gyilkosság és ökoterrorista cselekmények miatt körözte az FBI, fényképe az Egyesült Államok minden rendőrőrsének számítógépén megtalálható volt. Rejtély azonban, hogy miért és hogyan halt meg. Gyilkosság, öngyilkosság, baleset történt?
Abbie jómódú, szerető családból származott, okos és kedves lány volt, aki előtt fényes lehetőségek álltak. Talán akkor indult el a lejtőn, amikor az apja egy másik nő miatt elhagyta az anyját, és ezzel egy csapásra véget ért Abbie gondtalan gyermekkora. Ugyanebben a rettenetes időszakban szembesült azzal is, hogy imádott hegyeiben szintén fenekestül felfordult az élet: a nagy gázvállalatok újabb lelőhelyek feltárása reményében könyörtelenül tönkretették az érintetlen vadont és a belőle élők sorsát…

A suttogó, A csapda, A füstlovag és a Semper fortis szerzőjének ez a regénye is csupa izgalom és meglepetés. Egy széthullott család tagjai igyekeznek megbirkózni az elveszett boldogság nyomán rájuk szakadó fájdalommal… vágyaik, reményeik és csalódásaik egyszerre kötik össze és választják szét őket. Szomorú figyelmeztetés is ez a könyv: jó családból származó gyerekek is követhetnek el súlyos hibákat, amelyek megpecsételik a sorsukat.

A könyvet egy facebookos könyvmolyos csoportban találtam meg, és mivel leírás alapján érdekelt a sztori, gondoltam, elolvasom. Nem erre számítottam. Azt hittem, közel 500 oldalon követhetjük nyomon a nyomozást, belepillanthatunk a rendőrség, FBI mindennapjaiba, de nem. Ennek ellenére csodálatos könyv, csak ajánlani tudom mindenkinek. Csak picit zavart, hogy az első fejezetben közli velünk az író a tényeket, hogy Abbie meghalt, megtalálták a holttestét, de nem tudják, hogy halhatott meg. A második fejezetben viszont visszacsöppenünk abba az időbe, mikor Abbie még élt, megismerhetjük az életét, és a családi hátterét is. Picit bevallom, untam. Tudtam, hogy meg fog halni a végén, csak azt nem, hogy hogyan. 400 oldalon át volt húzva a történet, és a legtöbb lapon szinte semmi nem történt, csak ismétlődtek az addig történtek, viszont már a tájleírásokért is megéri elolvasni, azok egyszerűen gyönyörűek!
Annak ellenére, hogy Abbie, a főszereplő meghal, a végét mégis sikerült úgy megírnia Nicholas Evans-nek, hogy az olvasó úgy érezze, happy enddel zárul a történet. És talán így is van.
Fülszöveg alapján teljesen azt hittem, hogy a nyomozást követhetjük végig, és így derül fény arra, hogy hogyan halhatott meg. Bár a címkék között szerepel a "krimi" is, mégsem éreztem annak.
A borító viszont nagyon jól el lett találva, szerintem a piros hegyek a vért, halált próbálják szimbolizálni.

A szelleműzésnek nem az a módja, hogy az ember megpróbál tudomást sem venni róla.