Az írónő legújabb remekműve, melyből megismered annak a fiatal kornak minden szépségét és buktatóját – mely még előtted áll, vagy melyre talán már nem is emlékszel…

Lássuk csak! Szerintetek normális mondható a mai világban, hogy egy 19 éves fiatal lányt a házimozin és a filmpremieren kívül ne érdekeljen más? Ebben a rohanó, mégis magával ragadó világban?

Olvasd el ezt a Remek! írást, kacagj a humorán, gondold végig, éld bele magad a szituációkba, azonosulj a karakterekkel, majd az utolsó lap elolvasása után szállj magadba és gondold végig! Ne szalaszd el a lehetőségét annak, hogy megismerd a másikat, és belső értékeit!

Ellentmondások, logikátlanság. És ezzel a két szóval mindent elmondtam a könyvről. Tom "nőjének" a neve ebben a részben és titok marad, és a névtelen lány két gyereke közül is csak az egyiknek tudjuk meg a nevét. Nem tudom, Laurának a Remek/Ez is Remek!! megírásakor nehéz lett volna előkeresni egy naptárt, hogy egységesek legyenek a nevek, és ne csak két magyar név legyen, a többi angol? Vagy hogy tudjon kitalálni nevet Tom "nőjének" is? 
De talán kicsit jobban tetszett, mint az előző. Mert nem voltak bennem akkora elvárások. Nem nagyon tudok mást elmondani erről a könyvről, teljes egészében érvényes rá az a véleményem, amit az első részről is elmondtam.

Odarohantam az ajtóhoz, és kinyitottam. Na jó, nem erre a látványra számítottam. Tom állt velem szemben napszemüvegben, hosszú bőrkabátban, mellette jobb oldalon Mike, másik oldalon meg Jenny ugyanígy hosszú kabátban, és napszemüvegben. Néztem őket pár pillanatig, próbáltam megérteni, hogy mi bajuk lehet.
– Elintéztük a fűtést! – mondta direkt rekedtes hangon Tom.
Álltam az ajtóban és röhögőgörcsöt kaptam. Eleve ez a mátrixos szerelés, ez nagyon jól nézett ki, gondoltam, hogy ezt így találták ki. Aztán Tomnak ez a beszólása, mintha valami rossz akciófilmből lenne. Ők elintézték a fűtést. Legalább olyan komolysággal mondta, mintha kinyírta volna a radiátorszerelőt, holott, csak arról volt szó, hogy befizették a csekket.