Harriet Manners sok mindent tud.
* Az embernek általában 70 000 gondolat fordul meg a fejében naponta.
* A pillangónak négyezer izma van.
* Egy átlagos ember egy tonna ételt fogyaszt el egy év leforgása alatt.
* Strébernek lenni + modellnek = a cuccaidon újabb és újabb graffitik jelennek meg.
A fiúkról viszont egyértelmű, hogy semmit nem tud. Pedig fergeteges tokiói modellútja alatt minden eddig összegyűjtött tudását becserélné, ha csak halványan sejthetné, mit is kezdjen egy bizonyos sráccal…

Bár az előző részére öt pontot adtam, ez sem volt sokkal rosszabb, ahogyan jobb sem. Akkor miért a négy pont? Mert többet vártam. Volt bennem egy képzeletbeli szint, amit meg kellett volna, hogy ugorjon, de úgy érzem, maradt az előző kötet szintjén. Míg az első részben látványosan elmosolyodtam/felnevettem bizonyos részeken, itt inkább letettem az ölembe/padomra a könyvet, felnéztem, vettem egy nagy levegőt, majd szépen lassan kifújtam, így nyugtattam le magam. Mert ez már sok volt. Úgy tényleg. A bénázásokat már várta az ember, nem lepődött meg, hogy nahát, erre nem számítottam, és nekem a humor-rész is elég erőltetettnek tűnt az első kötet után. De talán csak rosszkor olvastam a könyvet.

Tobyt nagyon utálom. Beteg. Gumiszobába kéne zárni. És a végén {nem spoilerezem el} váratlanul felbukkant, na, ott úgy szíves örömest megpofoztam volna egy nagy, büdös ponttyal (igen-igen, ha valaki még emlékszik, MSN-en egy időben nagyon menő volt a másikat büdi ponttyal csapkodni). Ahogy Poppyt is. Undorító, visszataszító, és ennyi, amit mondanék róla, nem szeretném, ha obszcén szavakkal lenne tele a blogom. Az apa karaktere is túllőtt az ízlésemen, amíg az első kötetben 10 éves volt, ebben már egy 11 éves fiú, aki még mindig bölcsis. Willt is túl soknak találtam. A becézései már-már unalmassá váltak, hiába hívta mindig máshogy az embereket, untam.

Viszont rengeteg rész tetszett (jó, inkább csak 3), így mindhármat bemásolom ízelítő-gyanánt.

Annabel gyengéden az óriási, feszes hasára helyezi a kezét.
– Harriet, mi van veled drágám? Rosszul sikerült az utolsó vizsgád? Mi bajod van?
– Nekem? Inkább nektek mi bajotok van? Bébi, bébi, bébi! Mindig csak a bébi, bébi, bébi!
– Most Justin Biebert fogsz énekelni? – kérdezi Apu.

"Mert a változás már csak ilyen: nincs megállás. Ahogy kinőnek az ebihal lábai, kiugrik a tóból. Ahogy kinőnek a hernyó szárnyai, felszáll a magasba."

Vajon a pillangó ugyanazon a levélen ücsörög, amelyen hernyóként is tette? Nem! A magasba röppen, hogy megnézze magának a világot. Vajon a béka ugyanabban a pocsolyában marad, mint ahol ebihalként úszkált? Nem! Kinyújtóztatja a lábait, ugrabugrál, és elindul felfedezni új vizeket. Vajon Hamupipőke visszament kandallót porolni, miután hozzáment a herceghez?