Az első hullám nyomán sötétség támadt.
A második hullámot csak a szerencsések élték túl.
A harmadikat pedig a szerencsétlenek.
A negyedik után egyetlen szabály maradt: ne bízz senkiben!
Cassie egy lépést sem tesz a következők nélkül: Luger, M-16-os gépfegyver, lőszer és Bowie-kés. Ennivaló, víz, hálózsák és körömcsipesz csak ezek után következik a listán.
Cassie tizenhat éves, a néptelen országúton menekül. Rajta kívül már nem sokan vannak életben a Földön. Menekül a lények elől, akik embernek látszanak, és akik megölnek minden útjukba kerülőt. Akik több hullámban pusztították az emberiséget. Nem tudjuk, kik az idegenek. Nem tudjuk, miért akarják megsemmisíteni világunkat. Csupán egyvalami világos: mindenkit ki akarnak irtani.
Cassie családja túlélte az első és a második hullámot. A harmadik és negyedik viszont már nem kímélte őket. Cassie most az ötödik hullámmal néz farkasszemet: vagy öl, vagy megölik. „Csak akkor maradsz életben, ha egyedül maradsz” – ez a meggyőződése. De aztán találkozik Evannel, aki elbűvölő és titokzatos, és egyedül ő segíthet Cassie-nek, hogy valóra váltsa az öccsének tett ígéretét. A lány választásra kényszerül bizalom és csüggedés, harc és megadás, élet és halál között. Föladja vagy fölveszi a harcot?

Olvasgattam véleményeket a könyvről, de negatívat nem nagyon találtam róla. Őszinte leszek, de nekem ez a könyv nem volt az igazi. Pedig imádom a váltott szemszöges történeteket, a disztópiákat, teljes mértékben azt hittem, hogy ez az "enyém" lesz. Hát, nem lett.
Eleinte nagyon nehezen rázódtam bele a váltott szemszögekbe (gyűlölöm, mikor nem írják ki a fejezet elé, hogy kinek a szemszögéből olvasunk...), és körülbelül a könyv háromnegyedéig azt hittem, a két szemszög Cassie-Sammy váltakozása, persze lehet, hogy ez a saját csökött agyam hibája, de én így láttam volna logikusnak.

Ha úgy tekintek rá, mint disztópia, azt mondom, nem elképzelhetetlen, sőt, egészen reális, de hát ez a disztópiák jelentősége. Ugyanakkor a könyv tele volt számomra érthetetlen cselekménysorozatokkal, rengeteg helyen veszítettem el a fonalat.

A kedvenc karakterem Evan lett, persze Cassie mellett, és sajnálom, hogy a könyvnek úgy lett vége, ahogy, ettől túl... meseszerű hatást kelt.
Maga a szerelmi szál bár nem volt jelentős, és összesítve talán maximum 3-4 oldalt karolna fel, mégis nagyon erőltetettnek éreztem, szükségszerűnek, kötelezőnek, mert ez az elvárás. Pedig szerintem ez a könyv tökéletes lett volna szerelmi szál nélkül is.

– Ha még egyszer megcsókolsz, tökön rúglak.