Petőfi Az apostol-ban 1848 nyarán újragondolja mindazokat a gondolatokat és eszméket, melyek addigi költészetének fő alkotórészeit képezték. Mindeközben kiemelt szerepet kap a szabadság, a szabadsághoz való jog, melynek gyakorlása azonban kötelezettségekkel, lemondásokkal és áldozatokkal is jár. Erre csak az apostolok képesek. Az önéletrajzi elemekkel átszőtt történet hőse, Szilveszter, olyan cselekvő forradalmár, akit már nem csak az indulatok mozgatnak ösztönszerűen, cselekedeteit elsősorban a tudatosság vezérli.

Rólam tudni kell, hogy imádom Petőfit, a legmélyebb álmomból felkeltve is simán ledarálnám az életrajzát és a főbb műveinek a címét. Sőt, megmerem kockáztatni, hogy az összes létező költő közül ő az, akinek a legtöbb verséből bármikor tudok idézni. Szóval lehet, hogy elfogult vélemény lesz.
Próbálom úgy értékelni, mint kötelezőt, nem pedig úgy, mint saját szórakozásra olvasott könyvet - mert gondolom nem sok embernek ugrik be, hogy olvassunk egy kis Petőfit -.

Régen olvastam ennyire érthető kötelezőt. Nem kellett egy versszakot kettőnél többször átolvasnom, hogy megértsem, mit akar mondani Petőfi. Miután elolvastam, nem kellett elemzéseket olvasnom róla, mert minden teljes egészében világos volt. Nem tudom, mennyire érzem jól, de a főszereplőben, Szilveszterben magát Petőfit véltem felfedezni. 
Még soha nem érintett meg egyetlen kötelező sem annyira, hogy sírjak rajta, viszont Az apostol... igen. Bár lehet voltak köztük örömkönnyek is, hogy végre nem egy szar kötelező. 
Egyszerűen nem tudtam letenni. Olvasás közben mellettem a laptop mindig bevan kapcsolva, hallom, ha írnak, és általában amint befejeztem az oldal olvasását, rögtön reagálok is az üzenetre, de Petőfi el tudta érni, hogy ez ne így legyen. Mellettem volt a laptop, nyitva mindenféle közösségi oldal, irogattak páran, de meg sem fordult a fejemben, hogy reagáljak, egyhuzamban végigolvastam Az apostolt. Egyszerűen imádtam.

Mi jognál fogva vernek itten engem?
Mi joggal bánt embert az ember?
Különbnek alkotá az isten
Az egyik embert, mint a másikat?
Igazságosnak hirdetik az istent,
Ha igazságos, úgy azt nem tehette,
Úgy minden embert egyformán szeret.