Kiváltságos, keleti parti neveltetése nem készíthette fel Elizabeth-et a még szinte lakatlan nyugat kihívásaira…
Elizabeth Thatcher fiatal, csinos, művelt, intelligens. De amikor nyugatra utazik, hogy egy iskolában tanítson a kanadai Sziklás-hegység lábainál, az ottani állapotok teljesen felkészületlenül érik. Mégis eltökéli, hogy beilleszkedik a helyiek közé és a rábízott gyerekek szívébe lopja magát.
Épp ennyire eltökéli, hogy ő egyetlen nyugati férfinak sem fogja odaígérni a szívét. Egészen addig, amíg találkozik Wynn Delaney-vel, az északnyugati lovasrendőrség egyik tagjával…

Új kedvenc könyvet avattam, még jóval az előtt, hogy befejeztem volna.  A könyvtár polcán mikor megláttam, a borítójába rögtön beleszerettem, a fülszöveg sem volt rossz, az én érdeklődésemet felkeltette. 
Jó volt végre olyan könyvet olvasni, ami nem egy new, vagy épp young adult kategóriába tartozó szerelmes, rózsaszín ködös történet. Szerintem nagyon hűen igazodott a választott korhoz - 1910-es évek -. Szinte nem is olvastam, csak néztem a lapokat, és közben pörgött előttem filmként. Ez nagyon kevés könyvnél van így, de a tájleírások nagyon rendben voltak, már-már Elisabethel együtt ültem a lovaskocsin, a rázkódó földúton.
Az egyedüli dolog, ami nem tetszett, az pár oldalnyi erőltetettség volt. Húsz oldalon át konkrétan azt vesézte az írónő, hogy egerek vannak a házban. Itt éreztem, hogy csak huza-vona az egész, mivel ennek később nem lett semmi jelentősége.
Nagyon gyorsan tudtam vele haladni, hihetetlenül könnyed szóhasználat, mondatalkotás volt rá jellemző. És kivétel nélkül, minden szereplő szimpatikus volt. Nálam ez is elég ritka dolog :).
Csodálatos, ahogy Elisabeth bánt a diákjaival, hogy szívét-lelkét beletette a tanításba, minden idejét hivatásának szentelte.

A napnyugta lenyűgöző látványt nyújtott. Azon tűnődtem, vajon most csak az én kedvemre akar tenni vagy máskor is ilyen bámulatos. Ritkán láttam ilyen pompás jelenetet; az élénk színek olyan árnyalatokban ragyogtak az égen, amiket szavakkal nem tudtam leírni. A madarak a nap utolsó dalát fütyülték, mielőtt nyugovóra tértek volna, de a sötétség még váratott magára. Most már, gondoltam, értem, mit jelent az „alkonyat” szó. Pontosan ezt a napszakot jelöli – pontosan ezen a vidéken.