Orwell ​1943/44-ben írott műve – amelynek a szerző a Tündérmese alcímet adta – ténylegesen a sztálini korszak szatírája, a Lenin halálától a szovjet-német megnemtámadási egyezményig terjedő időszakban, de természetesen minden elnyomó, totalitárius rendszerre ráillik.
Egy angol farm – Mr . Jones Major-ja – a színhely, ahol az állatok a disznók vezetésével megdöntik az Ember uralmát, és a maguk igazgatta Állatfarm-on élik először szabadnak, derűsnek látszó, majd egyre jobban elkomoruló életüket.
Az 1984 írójának már ebben a művében is nagy szerepet játszik a történelmi dokumentumok meghamisításának motívuma. Visszamenőlegesen megváltoznak, majd feledésbe merülnek az állatok hajdani ideológusának, az Őrnagynak eszméi, a Napóleon nevű nagy kan ragadja magához a hatalmat, és – természetesen mindig a megfelelő ideológiai magyarázattal – egyre zordabb diktatúrát kényszerít állattársaira. A kezdeti jelszó pedig – Minden állat egyenlő – érdekesen módosul… 

Már több, mint egy hete áll itt ez a bejegyzés, megkezdve, de nagyon nehéz bármit is írnom az Állatfarmról. Az 1984 után rögtön bele is kezdtem az olvasásába, és kisebb szünetekkel 3 óra elteltével sokkoltan csuktam be.
Ami azt illeti, nem tudom eldönteni, bánom-e, hogy Orwell nem volt kötelező szerzőnk. Szinte biztos vagyok benne, hogy így, saját szórakozásomra történő olvasással sokkal jobban átjött az egész, mintha azért olvastam volna, mert kötelező.
Ez a könyv letaglózza az olvasót. Orwell meg egy zseni. És többet nem tudok írni az Állatfarmról. Olvassátok el, megéri - bár a megértéséhez szükséges egy alapfokú történelmi tájékozottság a sztálini Szu idejéről, hogy tényleg érthető legyen a mű. 

„Az állatok a disznókról az Emberekre, az Emberekről a disznókra, aztán a disznókról megint az Emberekre néztek, és már nem tudták megmondani, melyik az Ember, és melyik a disznó.”