A ​holokausztról számos könyv született, és bizonyára még fog is. Ám ez a történet minden szempontból különleges. Senki sem számított rá, hogy „a tetováló”, aki – félelemből és féltésből – annyi évtizeden át hallgatott, egyszer csak előáll vele. Azt hihetnénk, hogy Auschwitz–Birkenauról már mindent tudunk. Túlélők és elkövetők egyaránt vallottak róla. Tudjuk, hogy a „túlélésre kiválasztottak” egy fogoly asztala előtt sorakoztak, aki egy számsort tetovált az alkarjukra. De vajon ki volt ez a fogoly? Magas rangú kápó különleges kiváltságokkal? Mit láthatott az évek során, mikor elvonult előtte a sokezernyi deportált?
Ez a fogoly Lale Sokolov volt. A neve és a száma ott áll az Auschwitz-jegyzőkönyvben, amelyből a világ értesült a halálgyárról. Amit ő látott, azt maroknyi fogoly láthatta csak. Különleges helyzetéből adódóan kizárólag az SS politikai részlegének tartozott számadással, ezért viszonylag szabadon mozoghatott a táborban. Szinte mindenütt járt: a cigányok barakkjában lakott, ott dolgozott, ahol a szelekció zajlott, naponta betért az irodába, kapcsolatot tartott foglyokkal, kápókkal, bejáró lengyel munkásokkal egyaránt. Hat nyelven beszélt. Megfordult Mengele részlegében, megjárta a büntetőbarakkot, látta a gázkamrákat, a rablás és megsemmisítés teljes futószalagját.
De a története mégsem a borzalmak leltárja. Itt, ebben a földi pokolban lett szerelmes, itt talált rá arra a nőre, akit mindig keresett: Gitára. Lale megfogadta, hogy túl fogja élni, akármi vár is rá, és mindent megtesz azért, hogy Gita is túlélje. A folyamatos életveszéllyel dacolva, időnként reménytelenségbe zuhanva harcolt, és nem adta fel. Ez a könyv Lale és Gita története. Megrázó, igaz történet szerelemről, kitartásról, hitről és szerencséről. Az auschwitzi tetoválóról.

Nagyon sok véleményt olvastam erről a könyvről, a legtöbben pedig az írónőt szidták, nekem semmi problémám nem volt a stílusával - vagy csak sikerült nagyon elvonatkoztatnom az esetleges hibáktól. 
Ahogy a fülszöveg is említi: azt hihetnénk, hogy már mindent tudunk Auschwitz-Birkenauról, mert annyi film, könyv dolgozza fel, annyi visszaemlékezést olvashattunk, dokumentumfilmet láthattunk, hogy már mindenkinek a könyökén jön ki, hogy pontosan mik is történtek ott. 
Na, ez a könyv egészen más szemszögből mutatja be az "életet" a fent említett koncentrációs táborban. Olykor már-már egészen meseszerűnek tűntek a leírtak. Az ember sok mindenre gondol, amikor Auschwitzról esik szó, de abban biztos vagyok, hogy nagyon kevesen gondolnák, hogy egy fogoly felemelkedhet olyan pozícióba, amibe Lale Sokolovnak, a tetoválónak sikerült. Hogy valaki ennyiszer megmenekülhet a biztos haláltól, hogy a büntetőbarakkból nem csak holtan volt kiút. Hogy Lale képes volt kijátszani az SS-t, és csokoládét, illetve normális ételeket becsempészni a foglyoknak. No, meg hogy rátalált a szerelem... Ha nem tudnám, hogy Auschwitz tényleg létezett, hogy volt egy ilyen időszak a történelemben, azt mondanám, az egész egy jól kitalált tündérmese. Így viszont van benne egy bizonyos mértékű abszurdum. 

Heather Morris végighallgatta Lale történetét és lejegyezte azt, éveken át csak forgatókönyvként létezett. Egyáltalán nem baj, hogy végül megjelent, és nem filmként ismerhettük meg Lale és Gita történetét. Nagyon egyszerű stílusban íródott, ami tovább fokozta a fentebb említett abszurdumot - majdhogynem tárgyilagos, objektív hangnemben írta le az írónő azt, amit Lale elmesélt neki. 
Viszont nagyon tetszett, hogy az utolsó pár oldalon láthattunk fotókat az auschwitzi Rómeóról és Júliáról. 

Csupán egy dolog bökte nagyon a csőröm: hogy az előszó szó szerint az volt, amit később az egyik fejezetben is megtalálhattunk, épp ezért a fejezetben azt a pár oldalt inkább csak átlapoztam, és őszintén szólva nem is igazán tudtam hova tenni, hogy ennek így most mi értelme volt.

Mindenesetre nagyon ajánlom azoknak, akik szeretik az Auschwitzról szóló visszaemlékezéseket. Aki érdeklődik a holokauszt iránt, az ezt a könyvet is szeretni fogja, ugyanis nem a megszokott történet tárul elénk.

– Tudod mit, Tätowierer? Lefogadom, hogy te vagy az egyetlen zsidó, aki valaha besétált egy kemencébe, és aztán ki is jött.