A romantika nem szerepelt Nora Grey tervei között. Az iskolában egy sráchoz sem vonzódott különösebben, akármennyire is próbálta erőltetni legjobb barátnője, Vee. Aztán feltűnt Folt. Simulékony mosolyával és tekintetével, amivel mintha a lány veséjébe látna, Folt legjobb belátása ellenére is vonzza Norát. Azonban néhány rémisztő találkozás után Nora már nem tudja, kiben bízzon. Úgy tűnik, Folt mindenhol ott van, ahol ő is, és többet tud róla, mint a legközelebbi barátai. Nora nem tudja eldönteni, hogy a fiú karjaiba kellene-e omlania vagy inkább menekülni és elrejtőzni előle. És mikor megpróbál válaszokat találni, egy olyan igazságot fedez fel, ami sokkal nyugtalanítóbb, mint amit Folt közelsége okoz. Végül egy ősi csata közepén találja magát, halhatatlanok és bukottak között és mikor arra kerül a sor, hogy ki mellé álljon, a rossz választás Nora életébe kerül.

Saját vélemény: Nem rajongok a fantasyért, milliószor jobban szeretem, ha normális emberek a szereplők, az megadja a könyvnek a "velem is megtörténhet" feelinget. A varázslós, vámpíros és egyéb természetfeletti lénykeről szóló dolgok (legyen az könyv, vagy film), sosem vonzottak. A krimit viszont mindig is szerettem, szeretem a rejtélyeket, és számomra ettől válik letehetetlenné egy könyv - kíváncsi vagyok, hogy ki a rossz benne. Becca Fitzpatrick remekül megoldotta e kettő stílusnak a vegyítését, szerettem, mert csak a végén derült ki, hogy ki a rossz, és Folt sötét titka is. Tele van nem várt fordulatokkal a könyv.