Négy perc általában alig valamire elegendő – ugye nem hinnéd, hogy ennyi idő alatt minden megváltozhat? A tizenhét éves Hadley Sullivan életében ez az egyik legrosszabb nap. Ott ragadt a New York-i repülőtéren, késésben van apja második esküvőjéről, amelyet Londonban tartanak, ráadásul a leendő mostohaanyjával még sohasem találkozott. Ebben a lehetetlen helyzetben pillantja meg a tökéletes srácot, az angol Olivert a repülőtér szűk várótermében. A fiú jegye a 18C ülésre szól – Hadley-é pedig a 18A-ra.
A végzet fordulatai és az idő fontos szerepet játszik ebben az elgondolkodtató regényben, amely egyaránt szól családi kapcsolatokról, a második esélyről és az első szerelemről. Hadley és Oliver huszonnégy órát felölelő története meggyőzi az olvasót arról, hogy az igaz szerelem akkor bukkan fel, amikor a legkevésbé számítunk rá.

Saját vélemény: Imádom, imádom, imádom az írónő stílusát! Az egyetlen kivetnivaló, amit találtam, hogy E/3-ban íródott a történet, ahogy Jennifer regényei általában íródnak, viszont könnyen belelehet rázódni, nem okozott különösebb problémát, hogy megszokjam. A borítója visszaadja azt, amiről a könyv szól - pontosabban egy bizonyos jelenetét jeleníti meg. Imádom Oliver humorát
, és hogy érezhető a repülőtéri tömegnyomor, a londoni sürgés-forgás, a lassú közlekedés, stb. Külön kiemelném, hogy New York és London közötti időeltolódásra odafigyelt az írónő! Csodálatos... Elgondolkodtató, inspiráló... Imádni való.

„- Tudtad, hogy azoknak az embereknek, akik legalább három alkalommal összetalálkoznak huszonnégy órán belül, kilencvennyolc százalék esélyük van rá, hogy később újra találkoznak?”