Vajon ki állítja azt, hogy az egypetéjű ikreknek belülről is hasonlítaniuk kellene?Hát, nem! Ott van például Feltser Luca, aki színötös tanuló, cserkészetre jár, és sohasem hazudik. És Feltser Zita, akit leginkább csak a csinos ruhák és Nagy Marci smaragdzöld tekintete érdekel. Ez a könyv az ő titkos, párhuzamos naplójuk, melyet a hetedikes tanév kezdete óta vezetnek: Luca dátumozva és az élményeket pontozva, ahogy kell; Zita pedig csak úgy, ahogy érzi… Ha hiányzott már, hogy első kézből értesülj a tinik életéről, a suliban és azon túl, akkor neked találták ki ezt a könyvet, amelynek szerzője ugyanúgy tizenhárom éves, mint főhősei, és akikkel együtt fog felnőni a titkos napló további fejezeteiben!

Saját vélemény: Más könyvek fülszövegébe eddig nem kötöttem bele, na de ez… „Vajon ki állítja azt, [..]? Hát nem!” Csodálatos megfogalmazás, csak ide egy „Senki/Mindenki” válasz illett volna. Eleinte azt hittem, azért a sok kritika, mert Vanda csak 13 éves volt, mikor írta a könyvet, túl fiatal, ennek ellenére biztos átlagon felüli fogalmazási képességekkel van megáldva. Na, nem. Ilyen könyvet – komolyan mondom – a tízéves húgom is összedob bármikor. Az írólány szentül állítja, hogy könyve megírása előtt nem olvasta az SzJG-t, haha. Jó fej informatika tanár, szülő, akit felismernek az utcán, mert újságíró (máshol meteorológus volt)… Itt is megtalálható az a személy, aki ragaszkodik az „őskori” mobiljához, és a könyvmoly, magába forduló lány is. Lucánál a napok értékelése (hm, olyan ismerős, csak tudnám, hogy honnan.. Talán SzJG?!). Zita undorítóan szerelmes Marciba (aki amúgy Marcell, de mindenki Marcinak szólítja, közérdekű közleményként ezt is megtudtuk), miután Marci meg akarta csókolni Zitát, s a lány leállította, a „herceg” egy „Nem baj, bébi, majd ha készen állsz rá” mondattal faképnél hagyta Zitát. Lehet, hogy én vagyok túl maradi, de én ez után olyan szinten kiakadnék a pasira, hogy rögtön kiábrándulnék belőle. Nem engedem magam megcsókolni, mert hát csak első csók, csak 13 éves vagyok, erre a pasi ott hagy?! Hah, oké. A másik dolog, ami szúrta a szememet, hogy 295 oldalas könyv (azt hiszem, így emlékszem), ami normál betűtípussal, betűmérettel, sorközzel, sortördeléssel, és nem féloldalas kihagyásokkal alig érné el a 90 oldalt… Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de az, hogy ez a könyv kiadatásra került, nem is Vandát minősíti – inkább a kiadót… Alexandra. Utólag még annyit… én rohadtul örülnék, ha lenne nálam 21.000 forint (a múltkori vásárlásom visszajárója!), amiből tudok venni egy szipi-szupi kis csizmát…

„Nagyon tetszik egy Marci nevű osztálytársam, aki igazából Marcell, és már nyolcadikos lenne, csak egyszer megbukott. De engem ez nem érdekel, hiszen olyan helyes<3”