Amikor – éppen az utolsó középiskolai évem előtt – Nyugat-Virginiába költöztünk, beletörődtem, hogy vastag tájszólású emberek, melléképületek, szakadozó internet és rengeteg unalom tölti majd ki a napjaimat. Amíg észre nem vettem magas, szexi, különös zöld szemű szomszédomat. Az ég kiderült.
Aztán a srác megszólalt.
Daemon dühítő. Beképzelt. Pofoznivaló. Nem bírjuk egymást. Egyáltalán. De aztán, amikor egy idegen rám támadt, és Daemon egyetlen intéssel szó szerint megfagyasztotta az időt – akkor valami történt. Valami váratlan.
A szédítő idegen a szomszédból megjelölt engem.
Jól hallottad. Idegen. Mint kiderült, Daemon és a húga egy egész galaxisra való ellenféllel néznek szembe, akik mind az ő képességeikre pályáznak, a nyom pedig, amit Daemon rajtam hagyott, olyan fényesen jelzi számukra az utat, mint Las Vegas főútja. Csak úgy úszhatom meg élve, ha Daemon közelében maradok, amíg elhalványul a nyom rajtam.
Mármint ha nem ölöm meg addig én magam…

Saját vélemény: Sokan istenítették a könyvet (meg természetesen Daemont), így gondoltam, én is elolvasom, hátha megtudom, mi a francért rajonganak érte ennyien. Mire a végére értem, megértettem. Úgy kezdődik, mint minden sablonos tinikönyv. Új lány, az új városban, be kell illeszkednie az új suliba, és ott a helyes pasi is, aki mindezek tetejébe még a szomszédja. Az egyetlen dolog, ami idegesített a történetben, az a nyújtott szerelmi szál, amit a végére már erőltetettnek éreztem. „Szeretlek is, meg nem is” kapcsolat van Kat és Daemon között. A legelhúzottabb fajtából, ami egy pont után már idegesítő. Ami nagyon megfogott, az pedig a humor, valamint Daemon stílusa.

– Nem hiszem el, hogy megetted az összes jégkrémet, Daemon!
Összerezzentem, és megálltam az ebédlőben. Nincs az az isten, hogy én abba a konyhába bemenjek.
– Nem ettem meg mindet!
– Ó, persze, saját magát zabálta fel! – sikította Dee olyan hangosan, hogy a tetőgerendák is beleremegtek. – Vagy a kanál volt? Jaj, tudom már! A doboz!
– Ami azt illeti, szerintem a hűtőszekrény – felelte Daemon szárazon.
Elvigyorodtam, amikor hallottam, hogy az üres doboz valaminek, leginkább emberi bőrnek csattan.

– Következő kérdés?
– Miért vagy ekkora seggfej? – A szavak kicsúsztak a számon, mielőtt meggondolhattam volna.
– Mindenkinek ki kell tűnnie valamiben, nem?

A kötet végén külön imádtam Daemon szemszögét, viszont minden pozitív gondolatom ellenére az ötből csak négy pontot érdemel, az elnyújtott szerelmi szál miatt.