Az éjszakai cirkuszban nincs porondmester, aki hangszóróján keresztül bejelentené a következő számot, sem bohóc, aki gúnyt űzne a közönségből. Ezekben a fekete-fehér sátrakban páratlan élmény vár rád: az öt érzék ünnepe!
A varázslat és a szemfényvesztés hátterében ádáz küzdelem folyik: a két fiatal mágust, Celiát és Marcót kisgyermekkoruktól fogva azért tanították, hogy mágikus erejük segítségével győzelmet arassanak a másik felett. Amikor Celia véletlenül rájön, hogy Marco az ellenfele, együtt lenyűgöző varázslatba kezdenek.
Erejüket ettől kezdve csak arra használják, hogy örömet szerezzenek vele a másiknak, és az új játék közben észrevétlenül egymásba szeretnek. Mély és varázslatos érzéseiktől hunyorogni kezdenek a lámpák, és a helyiséget elönti a forróság. Sokáig nem is sejtik, hogy olyan játszmába kényszerítették őket, amelynek a végén csak egyikük maradhat életben.
Mikor mestereik megelégelik, hogy kicsúszott kezükből az irányítás, közbelépnek. Celiáék rádöbbennek, hogy nem kerülhetik el a játszma végkifejletét. Csak egyetlen megoldás marad számukra, de ahhoz minden tehetségükre szükség lesz…

Saját vélemény: Ha röviden kéne jellemeznem, azt mondanám: a legszínesebb fekete-fehér hely ez a cirkusz. A borítójáról annyit írnék, hogy tökéletesen megjeleníti azt, amiről később olvashatunk: a mágusok harca, az esernyő, a galamb, és az a bizonyos fekete-fehér csíkozott cirkuszi sátor. Külön imádtam azt, hogy a lapok széle fekete volt, nem a megszokott vajszínű, ill. tört fehér/fehér. A könyv hemzseg a francia szavaktól, amire pozitívumként tekintettem, mert ha akartam, ha nem, pár francia szó megragadt a fejemben – ilyen a „Cirque de rêves”, valamint a „rêveur” -. Viszont ezt a sok-sok francia szót az író nem lábjegyzetbe gyűjtötte össze a jelentésükkel, hanem az utolsó oldalakon, én pedig kifejezetten gyűlölök minden szó miatt hátralapozni, kizökkent az olvasásból. Magát a helyszínt igen ötletesnek találtam – szó, mi szó, nem sok könyv játszódik a cirkuszi világban. Végig ott voltam képzeletben, éreztem a pattogatott kukorica illatát, eltudtam képzelni a labirintusokat, a különböző helyiségeket, ami nagy előny nálam egy könyvnél. Mindazok ellenére, ami jókat elmondtam róla, nem tudok rá öt pontot adni, mert a hátralapozgatás nagyon elvett az olvasás élményéből.

"A múlt ottragad rajtad, mint ahogy a porcukor ottragad az ujjadon. Néhány embernek sikerül megszabadulnia tőle, de azért mégiscsak ott van, az események és dolgok, amelyek odáig löktek, ahol most vagy."