Eliza teljesen kikészül, amikor eltűnik legértékesebb holmija: a lila notesza, amiben listát vezet mindarról, amit szeretne, de nincs mersze megtenni. Amikor megtudja, hogy a füzetet az expasija nyúlta le, akkor aztán totál bepánikol. És joggal. Mert Cooper és barátai – egy titkos fiúszövetség tagjai – megzsarolják: ha nem állja ki egyetlen éjszaka alatt a noteszben szereplő összes próbát, felteszik a füzetet a netre.
Csakhogy Eliza nem hagyja magát! Teljesíti ugyan a cikibbnél cikibb feladatokat, de közben két barátnőjével addig ügyeskednek, amíg meg nem találják a fiúk gyenge pontját. Mert hát mindannyiunknak vannak kínos titkai, amiket szeretnénk örökre megőrizni…

Saját vélemény: Hol is kezdjem... Szerettem, de közben mégsem. Kiszámítható volt, sablonos, idegesítő karakterekkel (Eliza, Melissa és Clarice együtt hárman voltak olyan idegesítők, mint a Szent Johannában Renáta egyedül). Belefájdult a fejem abba, hogy a két "barátnőt" egyetlen egy jellemző tulajdonság hurcolja végig a könyvön, 240 oldalon keresztül. A barátnő, aki csak játszik a fiúkkal és a barátnő, aki naivan fut az után, aki elég nyílvánvalóan kimutatja, hogy csak egy dologra kell neki a lány. Eliza pedig... Szívem szerint említést sem tennék róla, viszont mivel főszereplő, ezt nem tehetem meg (azaz de, éppenséggel megtehetném, de akkor oda a blogom "színvonala"). Annyira, de annyira idegesített!!! A sok hiszti, és hogy győzködi magát arról, hogy utálja Coopert, Coop gonosz, estébé. Talán azért szerettem mégis a könyvet, mert gyorsan lehetett vele haladni.
Hiányoltam belőle - akár a végéről, egy külön fejezetben - a listát, ahol felvannak sorakoztatva a dolgok, amiket Eliza fél(t) megtenni. Kíváncsi lettem volna rá. Ehelyett kaptam 5 (+/- 1) dolgot, amik közül csak egy volt a tényleg kemény.
A 318-asok klubja... Abban az esetben, ha Tyler a "főnök", nem lepődök meg semmin, de az írónő tett említést arról, hogy valószínűleg egy 40-es éveiben járó, kopaszodó férfi a "fő-főnök", és ő felügyeli, hogy mit tesznek a "kicsik". Itt volt az a pont, ahol egy perces néma csönddel adóztam azokért a pillanatokért, amiket a könyv olvasása közben veszítek el.
Tyler... az, aki adja a feladatokat Elizának. Hozzá köthető az első pillanat, mikor komolyan elgondolkoztam azon, hogy az írónő ezt a könyvet valóban - gyors matekozás - 31 évesen adta ki?! Ismerem ilyen tipikus rosszfiúkat, mint Tyler, nem egyet, nem kettőt, de egyikük sem az a fajta, aki egyik pillanatban még "Öt perc múlva legyél itt vagy felrakjuk a noteszed a netre. Nem érdekel", majd 5 perc elteltével "Lécci add vissza a jegyzetünket!!!" ... nem, ilyen "rosszfiúk" nincsenek, akik egyik pillanatban fenyegetőznek, és élvezik a hatalmukat, másik pillanatban könyörögnek kisbabamódjára a jegyzetükért.
Összességében nagyon felidegesített a könyv - bár lehet, hogy csak azért, mert nem az én korosztályomnak való.

UI: Hogy nevezheti igaz barátnőjénem Melissát és Claricet, mikor nem egy alkalommal hagyják magára, mert a pasizás épp fontosabb, mint az, hogy a barátnőjüket épp megalázzák???

…Ez még rosszabb, egy seggfej, aki jó fejnek akar látszani. Akkor már jobb egy seggfej, aki seggfejnek is látszik.Egy olyan seggfej, aki időnként rendes srácnak tetteti magát, képes arra, hogy megszédítse az embert, hogy elhitesse vele, érdemes még egy esélyt adni a másiknak, vagy hogy talán félreismerted őt.