Hogyan válik a jövő nélküli fiatal lányból befolyásos ruhatervező? Milyen utat kell bejárnia egy csavargónak, hogy a szabadság védelmezője lehessen? És miképpen lesz egy zsidó tolvajból híres orvos? A válaszokat az 1500-as évek elejének Olaszországában kell keresnünk.
A történet Róma mocskos sikátoraiban, bűzös csatornáiban kezdődik. Amikor Mercurio, a születésétől fogva árva, tolvaj fiú, a kis Zolfo, a szép Benedetta és a félkegyelmű óriás, Ercole kifosztják a zsidó Shimon Baruchot, nem sejtik, hogy az életük fordulóponthoz érkezett. Ugyanis miután a zsidó férfi a nyomukra bukkan, megöli Ercolét, miközben Mercurio a kése hegyével az ő torkát találja el. Mercurio úgy hiszi, megölte a kereskedőt, ezért úgy dönt, hogy Zolfóval és Benedettával Velencébe menekül.
A Velencei Köztársaságba vezető úton a három gyerek sorsa keresztezi a szabadságot kereső zsidó, Isacco, az orvoslásban is jártas tolvaj és a lánya, Giuditta sorsát. Mercurio beleszeret a lányba, érzései viszonzásra is találnak, ám amikor az úti céljukat elérik, szembesül azzal a rengeteg nehézséggel, amelyet le kell küzdenie, hogy az álmát valóra válthassa.
Bár a regény több fiatal sorsát is összefűzi, a könyv főszereplője mégis a Szerelem. A Szerelem nagybetűvel, mely olyan elsöprő hatású, hogy megváltoztat mindent. Olyan egyetemes érzés, amely összeköti a lelkeket, amely túlmutat az egyes párok kapcsolatán. Két fiatal között fakadt szenvedély, mely olyan érzéssé válik, amely képes jobbá tenni az embereket, olyan szerelemmé, amely a sors szálait szövi, amely a világot mozgatja.

Saját vélemény: Egy hónapig szenvedtem a könyvvel - azaz nem szenvedtem, mert imádtam minden karakterét, mégis nagyon elhúztam az olvasást, aminek oka elsősorban a tanulás volt természetesen. A másik fő ok pedig a vastagsága, amiért nehezen szállítható, sokszor nem tehettem meg, hogy buszon olvassak, mert egyszerűen nem fért már bele a táskámba...
Régen (vagy még soha) nem olvastam olyan könyvet, amit kortárs író írt, egy ötszáz évvel ezelőtti időben, ilyen tökéletesen megfogalmazva, tájleírásokkal, ügyelve arra, hogy mennyire más volt minden 1500-ban, mint ma... imádtam! Bár mind Isacco, mind Giuditta, Scarabello, Zolfo, tényleg mindenki felidegesített néhol, a végére mindenki szimpatikus lett (kivéve természetesen a "főgonoszokat"). Imádtam, ahogy az író éreztette velem a feszültséget, a borzasztó helyzetet, a tájakat, a félelmet, és a szagokat... mert abból aztán nem volt hiány, és bár bővelkedett gyomorforgató részekben, egyszerűen csodálatosnak találtam, hogy így meglehetett írni. Egyetlen egy dolog zavart, amire máig nem tudtam rájönni - vajon hány éves lehet a két főszereplőnk, Mercurio és Giuditta?! Ám ettől eltudtam vonatkoztatni, és a történetre figyelni, ezért nem kapott pontlevonást :) . A befejezés... tényleg gyönyörűre sikeredett, végre hosszú idő után nem egy lezáratlan történetet. A sok szenvedés, amin keresztülmentek... és hogy a két fiatal szerelme mennyi dolgot kibírt, figyelemreméltó.

Vagy kutyának, vagy farkasnak születünk. Ha kutyának születsz, a botverések legyőznek. Ha farkasnak születsz, addig harapod a botot, amíg csak vér folyik az ereidben. – Szünetet tartott, és tovább nézte Mercuriót. – Te kutya vagy, vagy farkas?
Mercurio Paolóra nézett. Ebben a lehajtott fejű emberben nyilván nem ismert magára. De azt sem mondatta volna, hogy Scarabello erejével bír.
– Nos?Kutya vagy farkas?
– Róka – felelte Mercurio.