Nem létezik olyan lány, aki elfelejtené, milyen is volt az első szerelem ezt senki sem tudja jobban, mint Emely. Hét év után találkozik ismét Elyas-szal, a jó megjelenésű, kedves, és világítóan türkizzöld szemű sráccal. Legjobb barátnőjének bátyja, aki már egyszer teljesen összezavarta az életét, és ezeket a sebeket még mindig mélyen magában hordozza. Emely teljes szívéből utálja őt. Sokkal inkább a rejtélyes, e-maileket író Lucára irányítja a figyelmét, aki az érzékeny és romantikus üzeneteivel megérinti a szívét. A két férfi különböző irányba tereli Emelyt, akinek el kell döntenie, melyik közülük, aki megmutatja neki az igazi énjét. De vajon tényleg beleszerethet valaki egy ismeretlenbe, vagy jár egy második esély az első szerelmednek?

Saját vélemény: Annyira nehéz erről a könyvről írnom... Imádtam, nagyon gyorsan haladtam vele, szinte olvastatta magát. Imádtam, amiért Németországban játszódott, nem egy másik kontinensen, amit egy óceán választ el tőlünk. Hozzám sokkal közelebb áll minden könyv, ami Európa határain belül játszódik, mintsem az amerikaiak, ott egyáltalán nem vagyok képben, sem az államokkal, sem a körülményekkel...
Az első 100-200 oldalon imádtam, ahogy Emely szívja Elyas vérét, húzza az idegeit, és nagyon tetszett, hogy nem borulnak első találkozáskor egymás nyakába, mint minden más new adult könyvben, ahol első pillantásnál egyértelmű, hogy ők egy párt fognak alkotni... itt nem ez volt, Emely harcolt Elyas közeledése ellen.
Bár nekem van egy elég erős sejtésem, hogy ki is valójában a titokzatos e-mail partner, Luca, kíváncsian várom, hogy fog kiderülni... :) Maga a történet tökéletes, nincs túlromantikázva, de 350 oldal folytonos ellenállás, "utállak, Elyas" után erős késztetést éreztem, hogy kidobjam az ablakomon át a kerti tavunkba a könyvet... talán csak az tartott vissza attól, hogy megkíséreljem véghezvinni ezt, hogy könyvtári a könyv.

– Hé, szexisten! – kiáltottam a fiúk felé. Egy csapásra három férfifej fordult felém, és mindegyik úgy érezte, hogy neki szóltam. (…) Vajon akkor is mind megfordultak volna, ha azt kiabálom, hogy: „Hé, szarjankó?” ?