1996-ban járunk. Josh és Emma világéletükben szomszédok és a legjobb barátok is voltak egyszerre. Azonban tavaly novemberben minden megváltozott közöttük… Ezért is olyan kínos most ez a találkozás, amikor Josh – édesanyja kérésére – átviszi Emmának az Amerikai Online (AOL) cégtől postán kapott CD-ROM-ot. Később a kapott anyag feltöltése után Emma automatikusan a Facebook oldalán találja magát – csakhogy a Facebookot még fel sem találták! Felfedezését nyomban megosztja Joshsal is. Legnagyobb megdöbbenésükre tizenöt évvel későbbi önmaguk és életük tárul fel előttük, ám valahányszor újra ránéznek a profiljukra, azt látják, hogy a jövőjük megváltozott. Kénytelenek szembenézni azzal, hogy mit csinálnak jól és rosszul az életük során, ugyanakkor szembesülniük kell azzal a ténnyel is, hogy a jelenben meghozott döntéseik hatással vannak nemcsak a jövőjükre, hanem a jelenükre is.

Saját vélemény: Hatalmas előítélet volt velem a könyvvel szemben, mert Jaytől először a Tizenhárom okom volt... c. könyvet olvastam, ami finoman szólva, nem nyerte el a tetszésemet. Ez a könyv talán azért lett jobb, mert nem egyedül írta, nem tudom. Kiszámítható. Ez az egyetlen egy szó, ami jellemzi az egész könyvet. A kiszámíthatóság.
Témaválasztás szuper, és ha kicsit kidolgozottabb, precízebb lenne, bátran ajánlanám minden mai fiatalnak, aki az internek bugyraitól tovább nem lát.
Az elején idegesített, hogy majdhogynem féloldalanként szemszögváltás volt, mire hozzászoktam volna Emma szemszögéhez, kezdődött Joshé...
A könyv 90%-át ismétlődések teszik ki, pláne Emma részéről. Ő aztán tényleg nem csinál semmi világrendítőt (talán egyet) az egész történet alatt, csak a jövőjével foglalkozik. Persze, kevés ember tenne másképp, ha egyszer csak rábukkanna a 15 évvel későbbi énjére, és látná a jövőjét, mindenki őrülten próbálná megváltoztatni, ahogyan én is.
Viszont nagyon imádtam, hogy nem 100 évvel ezelőtt játszódik, hanem csak 19 éve. Én 98'-ban születtem, a történet 96'-ban játszódik, mégis teljesen nosztalgikusan olvastam, mert én még beleszülettem az internetnélküli világba, 10 éves voltam, mikor beköttettük. Előtte sötétedésig a barátaimmal [hah, akkor még voltak] játszottam a faluban, játszótéren, aztán egy csapásra minden megváltozott. Ez történt a két főszereplőnkkel is, mígnem be kellett fejezniük a "jövőbelátást".
Kedvenc szereplőm egyértelműen Josh volt, Emmát gyűlöltem, amiért mindenkinek beleakart mászni a jövőjébe, mindenkiét meg akarta változtatni, soha, semmi nem tetszett neki, és mert egy hisztis pitscha volt. Ennek ellenére 4 pont, a jó témaválasztás miatt (bár a kivitelezés borzasztó).

– Hűha! – Tyson szeme ide-oda jár Emma és köztem. – Tényleg tudomást vettetek egymásról, és egy szelet sajt gazdát cserélt? Történelmi pillanat! Van valakinél fényképezőgép?