Kloé igazán elégedett az életével. Remek munkája van, szép lakása Budán, imád bulizni, szeretik a barátai, mindig eléri, amit akar. Csak hát a szerelem… az hiányzik az életéből. Mert valahogy mindig rosszul választ.
Ám amikor megismeri Benit, minden megváltozik. Mert ez a fiú különleges. Legalábbis elsőre úgy tűnik. Csakhogy, ahogy jobban megismerkednek, Kloénak be kell látnia: Beni talán még a többieknél is rosszabb. De akkor vajon miért vonzódik hozzá mégis ennyire? Miért nem tudja kiverni őt a fejéből?
A lány nem is sejti, hogy köztük valami egészen más fajta kötelék húzódik, ami elválaszthatatlanul egymáshoz kapcsolja az életüket, ha akarják, ha nem. Valami, ami jóval kiegyensúlyozottabb a szerelemnél, és ha hinni mernek benne, örökre megváltoztathatja mindkettőjük sorsát.

Saját vélemény: Nem értem, tényleg nem, miért húzzák le sokan ennyire ezt a könyvet. Merem állítani, hogy sokkal rosszabban megírt könyveket istenítenek, ódákat zengenek róla/róluk (nem, nem akarok példát írni).
Sőt, merem állítani azt is, hogy sokkal egyedibb volt, mint a new adult könyvek nagy része. Alapjában véve nem szeretek tőlem idősebbekről olvasni, viszont ezt a 10 évnyi korkülönbséget köztem és a szereplők között nem is érzékeltem, szerencsére. Nem tudom beleélni magam annyira, nem jön át, ha felnőtt, gyereke, férje van, stb. Kloé karakterét külön imádtam, pláne a Béla-bácsival való viszonyát, azokért a párbeszédekért oda-vissza voltam, mint egy pótapa, olyan volt "Bélus". Apropó, párbeszéd! Abban viszont nem bővelkedett a könyv, és nem is hiányoltam belőle, épp elég volt ez a pár mondat.
Persze, mint minden tiniknek szóló könyv, ez is tele volt mesebeli szálakkal, hogy elhidd, ha csak egy pillanatra is, hogy lehetetlenek nincsenek! (Bár, lehet, itt jobban elhittem, hogy minden megtörténhet, amit csak akarsz, mint egy túlromantikázott nyáltengerben).
És a vége... igen, megdöbbentő volt, nekem legalábbis sikerült meglepetést okoznia. Kétszer olvastam át az adott oldalt, mire felfogtam, hogy kivel, mi, miért, és hogyan történt. Az írónőtől viszont hatalmas szemétség volt, hogy a kedvenc karakteremet írta ki a történetből, bahh!
Az egy pont mínusz azért, mert szerintem túl meseszerű volt, 2 rész leginkább. Persze, én is hiszek a sorsban, de ez... sok volt. Főleg Kloé változása egy pillantás alatt.

Csak annyira látok beléd, amennyire engeded.