A brit író legújabb történetében Prudence 14 éves, de csak most kerül iskolába, eddig ugyanis otthon tanította szigorú apja. A számára új környezetben kilóg a sorból, egyetlen vigaszát a rajzórák jelentik. Tanára kedvessége, figyelme azonban szerelmet ébreszt a lányban, aki azt reméli, hogy érzelmei viszonzásra találnak, s több lehet a kapcsolatból egy egyszerű tanár-diák barátságnál…

SV Azóta szerettem volna már elolvasni ezt a könyvet, mióta kaptunk egy új tanárt, aki hát... huh. 

Érdekesnek találtam magát a témát, és tetszett, hogy nem végig Mr. Raxről van szó, hanem a családról is. Bernandot, az apát legszívesebben szemközt lőttem volna, ő volt a legidegesítőbb karakter, a felesége, és Proudence helyében - bármennyire is az apám -, a rendőrséghez fordultam volna. Nem normális az, mikor az apa, a családfő ennyire önfejű, önző, makacs, és "nem enged a 48-ból".  Komolyan, hogy képes egy apa ledagadtozni a saját gyerekét?! Egyenesen undorító... Grace-t nagyon szerettem, igazán talpraesett 11 éves kislány. Proudence viszont az iskolábakerülés kezdetétől egy hisztis kamasszá válik, pedig egész addig szimpatikus karakter volt. Nagyon tetszett, hogy az írónő nem egy tökéletes, gazdag, hibátlan családot mutat be, hanem egy olyat, akik igenis sok gonddal küzdenek, az életük közel sem tökéletes, és szegények. Tökéletesen bemutatja a szegényebb családok gondjait, a beilleszkedés nehézségeit.
Viszont nem értettem, hogy nevezheti barátjának a tanárt, mikor 5 mondatot váltott vele összesen, 2 találkozás alkalmával. Ennek ellenére én is beletudtam élni magam, mert nálunk is adott egy fiatal, jóképű, vicces tanár, aki teljesen más, mint más kollegái. 

Volt egy hatalmas fordulópont a könyvben,

miután csak kapkodtam ide-oda a fejem, mert elkezdte tegezni a tanárát. Lehet, hogy ez csak nekem furcsa, de nem mernék elkezdeni tegezni egy tanárt, hacsak nem rokonom, gyerekkori ismerősöm... Nekem picit hitelesebb maradt volna, ha továbbra is magázza.
Hihetetlen, hogy lehet ilyen szinten unszimpatikus karaktert alkotni, mint Bernand. Tényleg hajszálak választottak el attól, hogy kihajítam az ablakon. Utáltam. Utáltam. Sőt, gyűlöltem!!!

Szummázva; nem sablontéma, nem sablonkarakterek, nem sablon a családi háttér, és mai dolgot boncolgat, igazán reálisan, nem happy enddel.

- Fogd be a szád, Grace! - figyelmeztettem vészjósló hangon.
- Szóval mégis Raxről van szó - kiáltotta Grace diadalmasan. - Szerelmes vagy belé.
- Figyelmeztetlek, Grace, hogy most hagyd abba!
- Most mit vagy úgy oda? Rengeteg lány belezúg a tanárába, még az olyan muris alakokba is, mint Rax - mondta Grace.
- Én nem belezúgtam - tiltakoztam. Utáltam ezt a szót, olyan ostobán hangzott. - Ez kölcsönös.
- Milyen? - nézett rám kerek szemekkel Grace.