58. Antonio Ferrara - Rossz voltam
Angelo igazi keményfejű, cinikus tizenkét éves kamasz, aki mindig kapható valami balhéra. Ő a rossz fiú mindenhol: otthon, az utcán, a kollégiumban, az iskolában. Csakhogy legutóbbi csínytevése nagyon rosszul sül el: akaratlanul is egyik tanárnője halálát okozza. Büntetésből egy tanyára kerül, egy kis közösségbe, néhány hozzá hasonlóan problémás gyerek közé, Costantino atya felügyelete alá. A pap mélységes meggyőződése, hogy az ember alapvetően jónak született, csak meg kell találnia a lelkében rejtőző jóságot. Angelo persze mindent megtesz annak érdekében, hogy kihozza a sodrából ezt az idegesítően kiegyensúlyozott, őszinte és mosolygós papot. Csakhogy Costantino atyáról lepereg minden provokáció, és a fiú azon kapja magát, hogy célja és kötelessége van: egy kiskutya gondját kell viselnie. Hosszú és rögös út vezet a változásokhoz, a kis közösségben fel-felüti a fejét a bűn és a kísértés. Mindenkinek megvan a maga démona, amivel nap mint nap meg kell harcolnia. Van, akinek sikerül, és van, akinek nem. De a tanyán töltött idő mindannyiuk életét megváltoztatja. A rossz fiúét is.
Az én szememben jelenleg ez a könyv a vörös pöttyösök legalja, szenny.
Főszereplőnk egy 12 éves olasz kisfiú, Angelo. Elég erős figyelemhiánnyal küszködik, kollégista. Mindig, mindent elkövet, hogy felfigyeljenek rá, mert szerinte gáz, ha jófiú. Így történik, hogy az iskola csontvázát kilógatja az ablakon, és épp a szívelégtelenségekkel küzdő angol tanár óráján köt ki, mire a tanár szívinfarktust kap, és meghal. Nem spoiler, ez levan írva a fülszövegben is. Első oldalon kiderül.
Tehát, a tanár meghal, Angelo büntetést kap. Nem, nem javítóintézetbe küldik, mint normál igazgató/szoc.munkás/szülő tenné, hanem Constantino atyához, egy tanyára, ahol még néhány hasonlóan viselkedészavaros fiatal lakik. Itt ismerte meg Marát, aki történetesen az unokatestvérétől terhes. 3 hónapos. Khm, az egyik oldalon még "3 napja esik a hó", a másikon meg azt írja, hogy 3 hónapos terhes Mara, és decemberben fog szülni. Tehát júniusnak kéne lennie, hogy decemberben szüljön, de tudtommal az olaszoknál júniusban nem esik a hó.
A könyv végén utal rá az író, hogy "a tavasz nyárba fordult át", tehát teljes sötétség van a fejemben a terhesség-dologgal. Decemberben szül, három hónapos terhes, tehát júni-júliusnak kéne lennie, de csak most kezdődik a nyár?
No mindegy is, betudom annak, hogy műveletlen vagyok, és Olaszországban valójában máshogy vannak az évszakok mint itt, Magyarországon.
És nekem senki ne próbálja bemesélni az, hogy egy 12 éves kisfiú képes földredönteni egy "jól megtermett", 50 év körüli férfit, és ököllel verni az arcát... Nem, kedves Antonio Ferrara, ez már-már fizikai képtelenség (bár, a júniusi havazás után Olaszországban nem lepődnék meg, ha Angelonak szuperképességei lennének, és valami rejtett fantasy lenne a könyv...).
A borítókon nem szokásom fennakadni, de emellett nem tudok szó nélkül elmenni. Angelo 12 éves, ő van a borítón. Nem ismerem az olaszokat, de volt már szerencsém látni pár 13-4 éves olasz fiút, egyiküknek sem volt széles válla, erős arccsontja, vagy borostája, nemhogy egy 12 évesnek. Az eredeti borító (itt láthatod) pedig... még szörnyűbb. Vagy Angelot kellett volna 6-10 évvel idősebbnek írni, vagy a borítóra 12-5 éves fiút tenni, nem 20 körülit.
Az alapot viszont nagyon eltalálta az író. Angelo azért rossz, mert fél, hogy kiközösítenék, hogy kilógna a sorból, mert jófiúnak lenni ciki. Sajnos a mai világban valóban ez van - rengetegen azért lopnak, csalnak, hazudnak, hogy másokat megfélemlítsenek, és felnézzenek rájuk. Divat lett cigarettázni, drogozni, ma már ettől lesz valaki "menő"...
A szülőktől egyenesen hányingerem lett, főleg az apától. Érdekes nevelési módszere van, az egyszer biztos... A kedvenc karakterem végig Constantino atya volt, a pap, aki hitte, hogy senki nem rossz, mindenki jónak születik, csak a körülmények alakítják az életét - így lesz valakiből rossz, valakiből jó. Én speciel nagyon örülnék egy saját Constantino atyának..."
Vadóc változtatta meg Angelot, amit viszont imádtam. Hiszem, hogy az állatok sokkal többet tudnak változtatni egy ember viselkedésén, mint az emberek.
Szerintem nagyon gyorsan következett be a 180°-os fordulat, egyik oldalról a másikra, szinte átvezetés nélkül. Varázsütésre. Igen, ez is zavart. Viszont ezt (részben) kiütötte az, mikor kiderült, ki volt Vadóc gazdája...
"Azt mondta, hogy nem szabad elfelejtenünk, hogy a szenteknek is van múltja, és a bűnösöknek is van jövője."
|