A könyv, amit a kezedben tartasz egy jeles fiatal írónő első kötete, aki fiatal kora ellenére egy Remek! történetet írt. Tarts velünk, hogy elmerüljünk Laura különös világában. Miért is ne? Végre megismered annak a fiatal kornak minden szépségét és buktatóját - mely még előtted áll, vagy melyre talán már nem is emlékszel...

Lássuk csak! Szerintetek normálisnak mondható a mai világban, hogy egy 18 éves fiatal lánynak a házimozin és a filmpremiereken kívül ne legyen más társasága?
És az, hogy mindennél fontosabbra tartsa a mozit, a filmeket még a tanulásnál is?
És az, hogy a pasija majdnem végzett pszichológusként olasz focista szeretne lenni?
És az, hogy a papája egy már lejátszott focimeccsre fogad?
És az, hogy egy feketére festett rocker-lánnyal menjen szépség farmra?
Ebben a rohanó, mégis magával ragadó világban? Hát persze!
Emberek - fiatalok, idősebbek egyaránt - mennek el lehetőségeik és egymás mellett.
Olvasd el ezt a Remek! írást, kacagj a humorán, gondold végig, éld bele magad a szituációkba, azonosulj a karakterekkel, majd az utolsó lap elolvasása után szállj magadba és gondold végig!
Még az is elképzelhető, hogy a kőbunkó audis "maffiózó", bár terhes tesztet sem látott még életében, a maga módján romantikus és egy érző szívű jóbarát. A műkörmös pláza-cica lelki-tanácsadóvá válik, és ugyanolyan lány, mint bárki - egy macis mizsamában.
És azt is biztosra veheted, hogy van egy párod a világban, valaki, akinek érdeklődési köre, stílusa a tiéddel megegyező; aki a másik feled... és találkozol vele.
Ne szalaszd el a lehetőségét annak, hogy megismerd a másikat, és belső értékeit!

Előre leszögezném, hogy csak a humor miatt két pont, ha az nem lenne, egy szinten lenne az Egy ikerpár titkos naplójával. 
Először a nevek szúrtak szemet. Angol. Nem lenne ezzel bajom, de csak egyetlen egy (a főszereplő) neve Jó, a 213. oldalon megismerhetünk egy Barbara nevű lányt, így nem csak egy, hanem már két magyar név van... Most miért kellett ezt? :( Mike, Jason, Jenny, Tom, Linda.. Oké.
A második dolog, ami nagyon bántó volt, az a mértéktelen káromkodás. Szinte nincs olyan oldal, amelyiken ne szerepelne a leszarom, bazd meg, vagy egyéb más kifejezés a gyönyörű magyar nyelvből.
A harmadik. Ne már, hogy valami interjúféleség nélkül felvesznek egy diákot egy frissen nyílt videótékába! Szinte öt perc alatt lezajlott a jelentkezés, és felvették. Azt hiszem, Linda csak annyit mondott magáról, hogy 19 éves, és diák, de most nem tanul, mert nyár van... és erre felvették. Hajaj, ha ilyen könnyű lenne munkát találni Magyarországon...
A negyedik. Az általánosítások. Minden szőke hülye, nyávogós plázapicsa??
Az ötödik. A beszéd a nőkkel. "Ha nem fogod be a pofád, bazd meg, odamegyek, és pofánrúglak!" - mondta ezt a videótéka tulaja a "nőjének". Nincs több hozzáfűznivalóm.

Linda karaktere Laura egyik legidegesítőbb főszereplője, talán vetekszik Rentai kisasszonnyal. Oké, hogy vannak ilyen lányok, de túlozva, idegesítően lett bemutatva. Mint aki azért cigizik, mert menő, és nagy büszkén mondaná, hogy "rágyújtottam", és azt is boldogan regéli, hogy ő bizony megbukott, de hát nem lényeges, mert amúgy is "leszarom". 

A történet is bővelkedett hibákban, például... fehérneműboltban férfi eladó? Jó, nem járok sokat fehérnemű boltba, de eddig akárhányszor, akárhol voltam, mindig nők voltak.
270 oldalnyi "tudatlanságban" kell "élnünk", ugyanis Laura nem talált ki nevet Tom barátnőjének, így mindig, mikor róla van szó, csak "Tom nője"ként emlegetik... Fantáziadús. Semmi barátnője, párja, szerelme, csaja, folyton nője. Idegesítő. Nagyon. Szinte mindig együtt lógnak, de nem tudja a nevét, nemáár!

Felfedeztem egynehány logikai hibát is, ilyen például a telefontéma. Olaszországban beleesett a medencébe, a telefonjával együtt, viszont pár nap múlva már rendesen működik. MIVAAAN? 

Mindenesetre ha szőke vagy, ne akard elolvasni ezt a könyvet. Tényleg ne. Ha én szőke lennék, valószínűleg még dühösebb lennék Laurára, mint most, és még jobban utálnám ezt a könyvet, sőt, ahogy magamat ismerem, még írnék is neki egy levelet, hiába tíz éves ez a könyv. Undorító ez az általánosítás.

Mindent összevetve nem volt rossz, de már erősen közelít az Egy ikerpár titkos naplójához, ebben mégis több tapasztalat és hozzáértés van, meg persze humor is. Viszont nagyon érezhető, hogy első könyv...

Kiválasztott egy kis Colosseum-ot (Jenny), és amikor fizetett, akkor szólt az eladónak, vagyis mutogatta, hogy egy másikat szeretne, visszavitte a Colosseum-ot, és felemelt egy ugyanolyat.
– Linda! Segíts keresni egy jót! – nyávogta, odamentem mellé, mert láttam, hogy gondban van.
– Ezzel mi a baj Jenny? – kérdeztem értetlenül, mert nekem nagyon tetszett a kis szobor. Én például imádtam az ilyen lekicsinyített másokat, volt otthon pár darab.
– Keressünk egy olyat, ami nincs eltörve! Nézd meg, mindnek le van a fele törve! – mondta Jenny.
Néztem az arcát, vártam, hogy mondja ja, csak vicceltem, de nem mondta.