Készen állsz a reménytelen igazságra? Vagy szívesebben hiszel a hazugságoknak?

Colleen Hoover, a közkedvelt bestseller-író lebilincselő történettel tér vissza. Ez a szenvedélyes, magával ragadó románc két, szörnyű múltat cipelő fiatalról szól, akik az élet, a szerelem és a bizalom útvesztőjében bolyongva együtt ismerik meg az igazság gyógyító erejét.

A koránt sem szent Sky végzős középiskolásként találkozik Dean Holderrel – egy sráccal, aki nagy nőcsábász hírében áll. A fiú már a legelső találkozás alkalmával rabul ejti a szívét, ugyanakkor félelmet is kelt benne. A múltjára emlékezteti Sky-t, aki hosszú időn át próbálta eltemetni magában a történteket. Eldönti, hogy távol tartja magát a fiútól, de annak kitartása és ellenállhatatlan mosolya hamar semmivé foszlatja az elhatározását. Dean azonban maga is nyomasztó emlékeket őrizget. Amikor ezekről tudomást szerez, az visszavonhatatlanul megváltoztatja Sky-t, talán örökre szétrombolva lelkében a bizalom érzését.

A múlt mindkettőjükön mély sebeket ejtett, melyek csak akkor gyógyulhatnak be, ha bátran szembe tudnak nézni a történtekkel. Az őszinteség az egyetlen út, hogy végre szabadon, korlátok nélkül éljenek és szeressenek. A Reménytelen egy olyan regény, amitől eláll a lélegzeted. Elvarázsol, magával ragad, transzba ejt. Készülj fel, hogy újra átéld az első szerelmet…

Bár már több napja kiolvastam, idő kellett, hogy leülepedjen. Nem egy könnyű olvasmány, azaz de, gyorsan lehet vele haladni, de a tartalma... elemészt. A könyv első felében Deant a könyves pasik legjének tartottam (és tartom még mindig), és a háromnegyedére azt hittem, nem lesz semmi fordulat, csak kerülgeti egymást a két főszereplő, aztán összejönnek. De ahogy szépen lassan kibontakozott a múlt, ahogy Sky visszaemlékezett a tizenhárom évvel ezelőtt történt dolgokra, hogy megértette az olvasóval az író Karen viselkedését, fantasztikusan tálalva... Csodálatos. Elgondolkodtató. Megható.Olyan nehéz olyan könyvről véleményt írnom, amit imádtam, hogy az hihetetlen. Nem akarok spoilerezni, ezért nem tudok bővebben írni. A borítót imádtam. Eleinte nem értettem, miért van a hátoldalon egy 4-5 éves kislány, a végére megértettem, és... Atya Úr Isten!!! Aztán ott van még Holder tetoválása, a "Hopeless", mikor megtudtam, mi a jelentősége, kicsordult egy-két könnycsepp, ahogy más részeknél is. Tényleg nem sok könyv hatott meg annyira, hogy sírjak rajta, és rengeteg könyvön, amin sokan sírtak, csak fapofával továbbléptem. De ez... még jó, hogy a borítón figyelmeztetnek minket, hogy csak zsebkendővel kezdjünk neki. Még jó, hogy a héten épp beteg voltam, így volt nálam egy csomag százas zsepi. Nem sírtam, csak könnyeztem. Az mindegy, hogy hol - a buszon, az iskolában, itthon -, de ha olyan rész volt, könnyeztem. Ez a könyv darabokra törte a szívemet, aztán apránként összeragasztotta.

A szó úgy jön az ajkaimra, mintha mindig is ott lakott volna valahol a kedvel és a szerelmes közt a szótárban. Ahol jó helyen van.
– Élek – szólalok meg.
– Mi van? – méltatlankodik a fejét rázva.
– Élek. Ha összekevered a like (szeret) és a love (szerelem) betűit, ki tudod rakni, hogy live (él). Használhatod arra, amit érzel.