Colleen Hoover, New York Times sikerlistás szerző valósággal megbabonázta olvasóit a Hopeless-szel. A történet egy hányatott sorsú lányról, Skyról szól, aki összetalálkozik rég elvesztett gyermekkori barátjával, Dean Holderrel. A fiú segít a sokkoló családi múlt feltárásában, így Sky végre elcsitíthatja magában a mély sebet hagyó emlékeket és érzéseket.
A Hopeless Sky szemszögéből mutatta be az eseményeket, a Losing Hope pedig bepillantást enged Dean Holder történetébe, akit régóta kísért a kislány elvesztése. Úgy érzi, kudarcot vallott, amiért nem tudta őt megmenteni. Holder életét beárnyékolja a megbánás és a bűntudat. Sohasem hagyott fel Sky keresésével, mert úgy érzi: ha megtalálná, tovább tudna lépni végre. Arra viszont nem számított, hogy a találkozás pillanata még kínzóbb fájdalmat hoz.
Holder a Losing Hope-ban meséli el, hogy a tizenhárom évvel korábbi események miként hatottak az ő és családja életére, s hogyan lett magányos küldetés számára a lány megmentése. A végleges gyógyulást azonban csak a Sky iránt érzett szerelem hozhatja el…

Csak azért nem sírtam el magam ezen a könyvön, mert már ismertem az alapot. Bár ugyanaz, mint a Reménytelen, mégis sokkal másabb. Menthetetlenül romantikus emberállatnak vallom magam, aki már csak egy kis figyelmességtől is képes örömkönnyeket hullajtani, és hát ismerjük el - Dean Holder egy fantasztikusan kialakított könyves pasi.
Imádtam, hogy az írónő a saját könyvét "olvastatta" Sky-jal, és viccelődött vele, hogy sablonos, nem érdekes, unalmas. Persze, nem is vette volna ki magát valami szimpatikusan, ha egy létező könyvet mocskol be, tökéletes választás volt egy saját műve, nem törődve azzal, hogy így talán nem olvassák el többen.
No és ott vannak Holder levelei a halott nővéréhez, Lesshez. Azokat is imádtam. Imádtam, hogy a könyv végére már-már viccelődik vele, és nem sajnálkozik. 
Nem sok író tud az ellenkező nem szemszögéből jól írni, de azt hiszem, nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy Collen Hoover azon író(nő)k táborát erősíti, akiknek egy remekül megy.
Csak ugyanazt tudom írni, mint amit a Reménytelennél is. Fantasztikus, megható, komoly témát boncolgató könyv, és ha valaki Sky szemszögéből nem szeretett volna bele teljesen Holderbe, garantálom, hogy a Reményvesztett olvasása közben totál belehabarodik....

Nem akarom, hogy semmit se érezzen, amikor megcsókolom. Azt akarom, hogy mindent érezzen.