Ha valaki halottakkal álmodik, az bárki másnak egy nyugtalan éjszakát jelent, de nem Ninának, hisz számára ez figyelmeztetés. Épphogy túlélte az első csatát a Pokollal, újból keményen küzdenie kell, egyetemi hallgatóként is, és úgy is, mint gyakornok apja vállalatánál. Visszatérő rémálmai apja erőszakos haláláról mindennapossá válnak. Mivel Jared aggódik Nináért, hogy választ kapjon kérdéseire, visszalopja a Könyvet. Megkezdődik a harc az új ellenséggel szemben a régi barátok oldalán, és Jared legrosszabb rémálma látszik beigazolódni. Választás elé kerül: egyedül szálljon szembe a Pokollal vagy kezdjen háborút a Mennyel. A döntést egy váratlan esemény még inkább megnehezíti…

Bár az első részt, Az Őrzőt nagyon utáltam, ez szerintem egy hatalmas áttörés volt. Nem mondom, hogy szerettem, mert nagyon szenvedtem vele, ennek ellenére éreztem, hogy jobb, mint az előző rész. Az én ízlésemnek kicsit sok volt a vérvonal-dolog, és néha úgy éreztem, hogy maga az írónő is belekeveredett már, olyannyira túlcsavart mindent. Szinte az egész könyv a dolgok elhúzására épült fel, és talán az utolsó két fejezet volt az, amit igazán élvezettel olvastam, az első 280 oldal csak azért volt, hogy valamivel kilegyen töltve.
Ryan karaktere még mindig idegesít, annyira... nem, inkább nem illetem jelzővel.
Bex karakterétől kicsit többet vártam, tekintettel arra, hogy Az Őrzőben hogy mutatkozott be, és az elvárásomhoz képest nagyon nagyot csalódtam. Talán azt mondanám, Claire volt az egyetlen, aki feldobta a könyvet, és míg Jaredet az első részben a könyves pasik legjének tartottam, most visszavonom. Egy papucs lett belőle. Tudom-tudom, háború van, Menny-Pokol, meg hatalmas teher van rajta, de Nina olyan... gyámoltalanná tette, az előző részhez képest.
Én a Kim-es szálat is soknak éreztem, már-már nyomasztó érzés lett úrrá rajtam, nagyon erőltetettnek találom...

– Lássunk munkához – mondta Bexnek. Bex bólintott, és elővette a hátsó ülésről a neon rózsaszín sporttáskát. Szemügyre vettem a táskát, aztán Bexre mosolyogtam. – Próbáltam rábeszélni, hogy feketét hozzon – vonta meg a vállát. – Vagy legalább barnát vagy zöldet. De nem volt hajlandó.
– Lehet, hogy könyörtelen orgyilkos vagyok, de azért elsősorban lány – közölte Claire, és rágót dobott a szájába.