A srác magas volt, legalább száznyolcvan centi, szőkésbarna haja a szemébe lógott. Pólóján az a felirat állt: Nietzsche a haverom.
Íme, Matt. Julie Seagle kedveli őt. Nagyon is. De ott van még Finn. Akibe Julie teljesen belezúgott.
Bonyolult? Kínos? De még mennyire.
Julie nemrég költözött Bostonba, hogy megkezdje egyetemi tanulmányait: mégis honnan tudhatta volna, hogy édesanyja régi jó barátnőjének családjánál fog kikötni? Csak ideiglenesen akart megszállni náluk. Arról szó sem volt, hogy fontossá válik a Watkins család számára, vagy hogy beleszeret az egyik fivérbe. Pláne nem abba, amelyikkel még egyszer sem találkozott személyesen. De hát számít ez? Finn megérti őt, jobban, mint valaha bárki. Ők ketten egy hullámhosszon vannak.
De a szerelem – és annak mindenféle csavaros, bonyolult változata – mindig tartogat meglepetéseket. És soha senki nem ússza meg sértetlenül.

Bár már a történet elején sejtettem, hogy mi lesz a könyv "vége", izgalommal olvastam végig. Csodálatos, hogy Celeste milyen szintű változáson ment keresztül, sőt, nem csak ő, de az egész család a tanév végére! Nálam ez a könyv tökéletes példa arra, hogy borító- és fülszöveg alapján nem ítélünk, sőt, cím alapján sem. A borító és a cím alapján egy nyálas vattacukorfelhős tiniszerelemre számítottam, és a fülszöveg sem nyerte el a tetszésemet, így nagyon féltem belekezdeni, viszont mikor anya fél nap múlva hozta a szobámba, és ódákat zengett róla, bátrabban kezdtem bele. És milyen jól tettem, hogy belekezdtem, mert már az első fejezet magával ragadott, beleszerettem, olvastatta magát, és annak ellenére, hogy iskola van, így napi 100 percet olvasok, illetve az 5-10 perces szünetekben, egész gyorsan, két nap alatt végeztem vele.
Finnbe én is ugyanúgy beleszerettem, ahogy Julie, Matt viszont nekem a történet befejezése után is a barát zónában maradt, hiába a csodás tettei Julie felé, nem vált imádott könyves pasivá.
Celeste nagyon szerethető karakter, mindvégig imádtam, és az utolsó fejezetre kiderül az is, hogy amellett, hogy nagyon okos, milyen roppant erős lány is.
Nehéz elmondani a véleményem erről a könyvről, mert ezt olvasni kell. Kényes témát boncolgat, nem csak egy szálon fut, nem a romantikáé a fő szerep, van benne titokzatosság - ami mondjuk szerintem nagyon érezhető már az elején... -, tele van fordulatokkal, és istenem, köszönöm, Jessica Park, köszönöm, hogy ezt megírtad, és köszönöm Komáromy Zsófiának, hogy lefordította. Meg a Könyvmolyképzőnek, hogy kiadta. Meg mindenkinek, aki közreműködött még annak érdekében, hogy megjelenjen magyarul. Fantasztikus.

– Kétszakos vagy? Fizikás és matekos? Jesszusom…
– Tudom. Kockafej. – Matt vállat vont.
– Nem, ez igazán lenyűgöző. Csak meglep, hogy elfér az agyad a koponyádban.
– Különleges tömörítőprogrammal láttak el, amely lehetővé teszi, hogy a rengeteg tárolt információ csak akkor kerüljön elő, ha épp szükségem van rá. Egyelőre csupán a bétaverziót futtatom, úgyhogy elnézésedet kérem bármilyen felmerülő problémáért. Igazán nem állhatok jót magamért.