Gogol a kiszolgáltatott, egyéniségében megnyomorított kisember típusát alkotta meg. Látszatra igénytelen történet: Akakij Akakijevics naphosszat aktákat körmölő kishivatalnok éhezéssel megtakarított pénzén új köpönyeget csináltat magának. A becses ruhadarabot az első este elrabolják tőle, s miután nem kerül elő – hősünk ágynak esik és belehal bánatába. Halála után bosszút áll a világon: kísértetként visszajár a városba, és bundákat lop magas rangú tisztviselőktől.

Akakij Akakijevicset a bürokrácia embertelen gépezete megfosztotta valódi egyéniségétől, felfalta vágyait. Amikor azonban takarékoskodni kezd, döbbenetes változáson megy keresztül: elevenebb, sőt szilárdabb jellemű lett, olyan ember, aki határozott célt tűzött maga elé. A balszerencsés fordulat után már nem tud a régi módon élni, belepusztul fájdalmába. Gogol jelképnek szánja hőse tragédiáját: az ellopott köpönyeg az ellopott élet szimbóluma. A cselekmény a fantasztikum világába fut: Akakij kísértetként áll bosszút tönkretett életéért.
Gogol – és nagy utódai – művészetére jellemző, hogy realizmusával nem zárja ki az elbeszélésből és a regényből a csodát, mert nem csupán romantikus toldaléknak tartja; Akakij sorsához és az orosz valósághoz hozzátartozik, hogy kísértetté váljék. Gogol jelentősége – az időben távolodva – egyre nő, úgy tűnik, nemcsak a nagy orosz próza „bújt ki a köpönyegéből”, groteszk szürrealizmusa a kafkai látomások előzménye is.

Életem egyik legjobb kötelezője. Rövid, és nagyon gyorsan lehet vele haladni, emellett hihetetlen, milyen könnyen érthető.
Elég komor, keményen mutatja be a társadalmat, kellőképpen bírálja is.

A műben megismerhetjük Akakij Akakijevicset, az orosz hivatalnokot, akinek csak egy ütött-kopott, rossz "köpönyege" van, felbukkan egy szombatonként italozgató szabó, Petrovics, aki új köpönyeget varr Akakijevicsnek, és ott van még a tekintélyes személy is, ők hárman vannak a főszerepben.
Akakijevics egy éjszaka épp - az új köpönyegében - italozik, késő este tér haza, s útközben letépik róla az új, drága köpönyeget. Pár nap elteltével Akakij meghal - a fájdalmába -, és ez párhuzamba vonható a köpönyeggel: amire oly sokáig spórolt, csak úgy ellopták tőle, vele együtt ellopták tőle az életét is.
A könyv csattanója - amitől személy szerint kicsit megdöbbentem, és betegnek tartottam :D -, hogy a végén Akakij Akakijevics szellemként tér vissza, s tépkedi le a járókelőkről a köpönyeget.. akkor tér örök nyugalomra, mikor a tekintélyes úr köpönyegét is megszerzi.

Nem vagyok egy nagy orosz költő-író fanatikus, sem a régi könyvek rajongója, a kötelezőké meg pláne nem, de azt hiszem, A köpönyeg lesz még újraolvasva... :)

Eme ábrándok között csaknem szórakozott lett. Egyszer, egy irat lemásolása közben, hajszálon múlt, hogy hibát nem követett el, úgyhogy még éjszaka is felkiáltott álmában: „Tyű!”, és szaporán keresztet vetett.