A bájos, vörös hajú Répássy Rebeka szereti a magas sarkú cipőket, a drágaköveket és a bécsi kávét. Nem szereti viszont a tenger gyümölcseit, a tolakodó pasikat és a feltűnést. A sors szeszélye folytán mégis egyik pillanatról a másikra az osztrák tévé képernyőjén találja magát, és a Kísérletkastély című valóságshow ígéretes szereplőjeként egy ország kíséri figyelemmel minden mozdulatát. A tét Rebeka számára százezer euró, a hírnév, és váratlan ráadásként a szívfájdítóan jóképű producer, Marcus szerelme. A Bécsben dolgozó magyar lány igyekszik megállni a helyét a kereskedelmi tévék számára ismeretlen világában, ahol semmi sem az, aminek látszik: az ellenfelek barátnak álcázzák magukat, a segítség kerülő utakon jár, és még az igazi szerelem is álruhába bújik.
Vajon ki mozgatja a szálakat a háttérben? Mi a szerepe az eseményekben a titokzatos újságírónőnek, Fräulein Lemkének? És vajon megtartja-e Rebeka kezdeti elhatározását, miszerint nem hajlandó szerelmeskedni a kamerák előtt? Aki a rokonszenves Rebekához hasonlóan kedveli az osztrák fővárost, a karácsonyi hangulatot és a bécsi kávét, az különösen élvezni fogja a hősnő izgalmakban és fordulatokban nem szűkölködő kalandjait.

Féltem tőle, hogy tele lesz klisével, közhelyekkel, de nagyon pozitívan csalódtam benne. Nem rajongok a magyar könyvekért, de ez meglepően jó volt. Talán azért, mert nem Magyarországon játszódott, vagy mert egy valóságshowt mutatott be, háttér-titkokkal együtt.
Különösen tetszett, és egyedinek találtam az alap szálat: hogy feladja magát egy gyilkossággal, és egy majdnem gyilkossággal a rendőrségen, és elmeséli az egész történetet, az elejétől a végéig, hogy mi, s mint történt. Bár néha már én is belefáradtam a "folyamatosan fecsegésébe".
Fräulein Lemke újságcikkeit imádtam olvasni, szerintem elég elgondolkodtatóak voltak. És hát, mikor kiderült, hogy kit is takar a titokzatos Lemke... :)

A könyv olvasása közben végig előttem volt egy Való Világhoz hasonló valóságshow, és elgondolkodtam, vajon a valóságban is így működhet-e. Igazából nem tartom olyan elképzelhetetlennek...

Az embereknek meg kell tanulnia becsülni a pillanatot, mert a boldogság, mint olyan, igazából nem is létezik. Csak boldog pillanatok vannak: ha valaki visszatekint egy adott életszakaszra, amikor sok gyűlt össze ezekből a pillanatokból, és úgy érzi, volt már boldog, szerencsés embernek mondhatja magát.