ÚJRA SZÓL A LÚZER RÁDIÓ! Kitört a Lúzer-mánia, mindenki Mark, a rettenthetetlen és lelőlehetetlen dumagép kalandjait olvassa! És most itt a második kötet, melyben beindul a mesemészáros-akció, és folytatódik a cápaháború! Lúzerek, vételre készülj! A Lúzer Rádió csak nektek recseg!

Nagyon-nagyon lassan haladtam a könyvvel, ami nem feltétlen a könyv hibája, csupán sok dolog jött össze, amik fontosabbak voltak, mint az, hogy olvassam. 
A könyvtáros is elég furcsán nézett rám, mikor mentem a könyvért, azt hitte, a hugomnak hozom haza. Persze, borító alapján megértem a reakcióját, de ez a könyv... csoda. Életszerű, ugyanakkor mégis elrugaszkodik a reális dolgoktól itt-ott, és inkább mesébe megy át. Rengeteg mellékszálat szőtt bele az író, amik később majdhogynem főszállá növik ki magukat.
Sok-sok új szereplőt kaptunk a sorozat második részében, és közülük mindet imádtam. Jó, talán Cápát nem, de ő nem is kifejezetten új szereplő.
A viccek, poénosabb megjegyzések mindig a helyükön voltak, bár néha kicsit erőltetettnek éreztem a szlenget, hiába tudtam, hogy ez az adott szereplő "stílusa", néhol sok volt.

Eresszé' el, te egyszemélyes marhavész, különben úgy lefejellek, mint vasorrú bába a mágnesasztalt! – hallottam a haverom üvöltését. – Bár lenne a házad panorámaablakos, oszt mégse lássál ki belőle a gyógyszeresdobozoktól!