Percy Jackson új éve az iskolában meglepően nyugodtan indul. Egyetlen szörny sem akarja betenni a lábát New York-i sulijába.
Ám amikor az osztály ártatlan meccse élet-halál harccá válik egy csapat emberevő óriás ellen, a dolgok, hogy is mondjam… kezdenek eldurvulni. Váratlanul érkező barátja, Annabeth is csupa rossz hírt hoz: a Félvérek táborát védő határokat egy titokzatos ellenség lerombolta, és amíg ezeket újra helyre nem állítják, a félisteneknek nincs hová rejtőzniük…

Kedves "elolvasom az utolsó mondatot" típusú molyok! Kérlek titeket, ne tegyétek, a saját érdeketekben! Sajnos nekem is rossz szokásom, és sikeresen belefutottam a könyv legnagyobb spoilerébe. 

Ettől teljesen függetlenül tudtam élvezni a könyvet, és kíváncsian várom, hogy az író az új szereplőnknek milyen szerepet szán...

Tyson karakterének esetlensége a könyv elején nagyon idegesített, viszont végül sikerült megszeretnem, emelte a könyv cukiságfaktorát :). 
Amiért még nagyon szeretem a könyvet, az az, hogy nincs benne szerelmi szál. Azt, hogy ez a későbbiekben fog-e változni, nem tudom, de remélem, nem. Ez olyan könyv, ami így tökéletes, szerelem nélkül. 

Érdekes, hogy ahányszor elmesél benne valamelyik szereplő egy újabb mitológiai történetet, azonnal beugrik, hogy jé, tényleg, erre emlékszem általános ötödikből. 

Örülök, hogy a könyvtárból mind az öt részt magammal hoztam egyszerre, mert valószínűnek tartom, már megőrültem volna, hogy nem kezdhetem el a következőt... 

A borítóról csak annyit, hogy nekem - sajnos - nem az eredetivel van meg, és lehet, hogy csak én gondolom így, de ez a filmes (?) egyenesen... borzasztó. Az eredeti sokkal jobban jeleníti meg a könyv tartalmás, és nem mutatja meg, hogy néznek ki a szereplők, én például a három, borítón lévő karakterből egyiket sem így képzeltem el.

Talán Percy nyelve ezalkalommal nem volt olyan csípős, mint az előző részben, amit picit hiányoltam, de nem is volt baj, ráfér a komolyodás :)

Amikor lefekvéshez készülődtünk, Tyson megkérdezte:
– Mérges vagy?
Akkor vettem csak észre, milyen zordul bánok vele.
– Nem, dehogy vagyok mérges!
Tyson visszafeküdt az ágyába, amiből félig kilógott. Vagy a lábát, vagy a felsőtestét fedte csak a kurta takaró.
– Szörnyeteg vagyok.
– Ugyan már!
– De jó szörnyeteg leszek, hogy ne legyen okod haragudni rám!