Amikor Percy Jackson megkapja Groover segélyhívását, készülődni kezd a harcra. Jól tudja, hogy szüksége lesz erős szövetségeseire, Annabethre ás Tháliára, a félistenekre; valamint hűséges bronzkardjára, Árapályra is… és egy fuvarra a mamájától.
A félistenek Grover megmentésére sietnek, aki – mint később kiderül – fontos felfedezést tett: két félistenre bukkant, kiknek származása egyelőre még ismeretlen, de igen nagy erővel rendelkeznek… De ez még nem minden.
A Titán úr, Kronosz felállítja számukra eddigi legfondorlatosabb csapdáját, és az ifjú hősök majdnem belesétálnak.
A sorozat mulattató, és izgalmas harmadik kalandjában Percynek a legveszélyesebb kihívással kell szembenéznie: a Titán Átkának hátborzongató próféciájával…

A sorozat harmadik kötete nem nyerte el a tetszésemet, valamiért.. untam. Valami hiányzott belőle. Pedig sokan azt mondják, hogy ez volt a legjobb kötet az öt közül.

A próféciákért oda- meg vissza voltam, próbáltam én is megfejteni, hogy kire melyik sor, és hogy fog teljesülni, többé-kevésbé, de inkább kevésbé sikerült is eltalálnom. 

Őszintén szólva, nem nagyon tudok bővebben írni róla, nagyon sokban hasonlít az előző két részhez, kalandozások, csapatok, szörnyek, senkiben nem lehet igazán bízni, veszélyben a Tábor, és ennyiben ki is merül.
Bár nem úgy történtek a dolgok, mint ahogy gondoltam, hogy fognak, mégis... untam. Ettől függetlenül öt pontot érdemel, mert fantasztikus könyv, ami úgy tanítja a mitológiát, hogy észre sem veszed (van valaki, aki a Percy Jackson sorozat olvasása alatt egy mitológia lényre sem keresett rá???).

Mr. D-t a végére kezdtem megszeretni, viszont a frissen beérkezett szereplőket - a Vadászok, Zoéval és Artemisszel az élen - nem sikerült megkedvelnem. Apollónt viszont annál inkább.. :) Fekete Péter, a pegazus pedig egyenesen a kedvencem lett.

Ha anyám még egyszer elregéli, milyen aranyos voltam meztelenül a fürdőkádban háromévesen, hát én biztosan beletemetkezem a hóba, és halálra fagyasztom magam.