106. Rick Riordan - Az utolsó olimposzi
A félvérek egész évben harcra készülődtek, de tudták, hogy nem sok esélyük van a győzelemre. Kronosz serege erősebb volt, mint valaha, és minden átállt istennel és félistennel nagyobb lett.
Amíg az olimposziak a pusztító Tüphónt próbálták megállítani, addig Kronosz bevonult New Yorkba, ahol az Olimposz gyakorlatilag őrizetlenül állt. Az Idő Urának megállítása Percy Jacksonra és a fiatal félistenek csapatára várt.
A világszerte sikeres sorozat izgalommal várt befejező részében beteljesül a Percy tizenhatodik születésnapjára jövendölt prófécia. Miközben Manhattan utcáin tovább dúl a nyugati világ megmentéséért vívott harc, Percyn az a szörnyű gyanú lesz úrrá, hogy saját sorsa ellen küzd.
Az öt részből ez tetszett a legkevésbé, de még így is simán öt csillagot érdemel. Az első négy részben nem történt túl sok dolog, mindegyik könyv egy adott téma köré volt építve, központosítva volt. Ellenben az utolsó... Az én ízlésemnek túl sok minden történt benne, túl gyorsan. Túl sok titokra derült fény, túl sok dolgot kellett feldolgozni, megemészteni.
A szerelmi szálat is elég erőltetettnek éreztem, én nem írtam volna bele, de hát én nem Riordan vagyok.
Mit írhatnék még róla?? Szerintem az előző négy ajánlóban is elmondtam már, hogy imádom a sorozatot, csak ismételném magam.
– Figyelj! Van egy ötletem! – mondtam Fekete Péternek.
A te ötleteidtől mentsenek meg az istenek!