A helyes, vonzó, de egy csöppnyit arrogáns Elyas Emely idegeire megy. Halloweenkor meg mintha nem is lenne beszámítható. Emelynek nem hagy nyugtot a kérdés, hogy a fiú vajon miért lett hirtelen ilyen távolságtartó, és az egyre csak halogatott találkozó Lucával szintén rossz előérzetet kelt benne. Fellebben a türkizzöld szemű fiút körüllengő titok fátyla is, ám a valóság még rémisztőbb lehet, mint ahogyan azt Emely gondolná. Milyen mélyek valójában a múlt szakadékai? Emelynek pedig be kell látnia, hogy talán tévedett a fiú és a saját érzéseivel kapcsolatban. Az első nagy szerelem örökre összeköti őket, nem tudnak egymástól szabadulni: a szív és az ész harca örökös. Vajon melyik fog végül felülkerekedni? S mi lesz, ha a döntése áraként soha többé nem látja azokat a gyönyörű, türkizzöld szemeket?

Istenem, én annyira örülök, hogy adtam esélyt a sorozat második részének is! Aki a Cseresznyepiros nyár után megijedt a könyvtől, mindenképpen olvassa el a Türkizzöld telet, mert egyszerűen.. ahw. 
Elyas számomra még mindig a könyves pasik legje. Emely esze is megjött végre.
Nem szokásom romantikus könyveken sírni, talán ezen sem sírtam volna, de... nekem kell egy olyan pasi, mint Elyas, aki ennyire szerelmes, és a többi. Szerelmes vagyok. Sürgősen felkéne találni azt a kütyüt, amivel könyvszereplőket hívhatunk elő.

A kedvenc részem a könyvben rögtön az elején, Emely lerészegedése volt, annak is inkább az a része, mikor Elyas kíséri haza, és találkoznak Bokor úrral, és annak testvérével... :) Nem értem az embereket, akik általánosítják a német német, mondván, nincs humoruk. Én az összes beszólogatósabb résznél hangosan felnevettem, hogy hogy lehet ennyi baromságot összehordani... :) 

A könyvhöz egy Dream válogatásos nyereményjátéknak köszönhetően jutottam hozzá, amúgy könyvtárazni szoktam. Szabadon választhattam, és megvallom, nagyon félve, de erre esett a választásom. Nem bántam meg. Ha egy romantikus, csöpögős, de közben mégsem könyvre vágyok, lesz mit elővenni.

A befejezés is nagyon el lett találva, örülök, hogy nincs függővége. 
Elyas viszont... ennyire szerethető könyves pasival még nem találkoztam. 
Imádtam. Volt benne szerelem, dráma, barátság, hullámvölgyek, erotika, minden, ami kellett.

Különösen tetszett, hogy nem volt elkapkodva, és az olvasó már-már átérezte azt, amit ők érezhettek az adott pillanatban.
Eva karakterét is nagyon szerettem, a maga perverz dolgaival együtt. :) 

Az értékelések végére mindig a kedvenc idézetemet szúrom be, ide viszont egyszerűen nem tudtam egyet kiválasztani...

Természetesen tudtam, hogy az alkohol nem megoldás, de végső soron a víz sem az.

Összefontam a karomat, és Elyasra lestem. De a haragom elszállt, amikor megláttam, hogy éppen egy kólásüveget emel a szájához. Ahogyan a hosszú, elegáns ujjait a harmatosan hűvös üveg teste köré fonta, ahogyan az ajka az édesen frissítő italtól nedves lett… Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, változtass engem kólásüveggé!