Egy szörnyeteg vénember, Charlie Manx a veterán, 1938-as fekete Rolls-Royce-ával (rendszáma a könyv címe, amely így olvasandó: Nosferatu) kisgyerekeket rabol el többnyire egyedülálló anyáktól, hogy elvigye őket „Karácsonyországba”, ahol mindennap karácsony van, és a boldogtalanságot törvényen kívül helyezték. Mondja ő. Ez a Karácsonyország valahol a realitás határán túl található, de hogy pontosan hol, azt senki sem tudja, még borzalmas segédje, az elmebeteg Bing Partridge sem, aki az anyákat öldösi le, hogy a gyerekek elhurcolása könnyebben menjen.
Charlie Manx nyilvánvalóan át tud járni a valóság és valamiféle más világ között. Amire sose számított: ugyanilyen képességei vannak egy kislánynak, Vic McQueennek, a Kölyöknek is – az egyetlen gyereknek, akinek sikerül elmenekülnie előle.
Amikor évek múltán Manx bosszúból az immár felnőtt Vic fiára kezd vadászni, elkerülhetetlenné válik kettejük között a nagy leszámolás…

Annyira imádtam minden sorát, annyira imádtam a szereplők karakterességét, és már maga az alapötlet is: Karácsonyország, ami nem olyan, mint ahogy elsőre gondolnánk. A Rolls Royce pedig tökéletesen illett Manxhoz, bár szerintem ezzel mindenki egyetértene, ha furcsa öregember, és emberrablások, akkor Rolls Royce :). 
Tetszett az egész könyv, a sajátos betegségével, őrültségével együtt.
Nem vagyok odáig a gyerekekért, egy szülőnek, akinek a könyvben szereplő gyerekekhez hasonló korú fia-lánya van, biztos sokkal megérintőbb, esetleg annak, aki már veszítette el a gyermekét. 

Ami eleinte zavart, az a könyvtárosnő folytonos dadogása volt, mert olyankor egy ideig én is dadogva olvastam ki a szavakat, kis idő múlva szerencsére már át tudtam siklani felette. Meg talán a vastagsága: elég kellemetlen volt magammal hordani úgy, hogy a fél táskámat elfoglalta, és sajnálatos módon sokszor választanom kellett: a NOS4A2, vagy a tankönyvem... általában Vicet, Lout, és Waynet választottam :) . 

Ideje lenne megtanulnom épkézláb véleményt írni olyan könyvekről is, amiket imádtam, ezért nem tudom a sárgaföldig lehordani. 

Emlékszem, volt idő, amikor könnyen lenyisszantották az orrodat, ha túlságosan beleártottad magad egy másik ember dolgába. Manapság néhány gombnyomással bárkiről bármi kideríthető. Nincs magánélet, nincs tapintat, és mindenki olyasmiket firtat, amikhez semmi köze. A világhálón valószínűleg még azt is kideríthetnéd, hogy milyen színű alsógatyát vettem fel reggel.