Szüzesség.
Bliss ​Edwards hamarosan végez a főiskolán, de még nem veszítette el. Mivel megelégelte, hogy már csak ő szűz a barátai közül, elhatározza, hogy a lehető leggyorsabb és legegyszerűbb módon fogja orvosolni a problémát: egy egyéjszakás kalanddal. A dolog azonban nem úgy sül el, ahogy tervezte. Pánikba esik, és faképnél hagy egy elképesztően helyes srácot meztelenül az ágyában, ráadásul olyan indokkal, amit senki sem venne be. És ha ez még nem lenne elég kínos, amikor megérkezik az utolsó félévének első órájára, döbbenten ismeri fel az új tanárát. Őt hagyta ott nyolc órával korábban meztelenül az ágyban…

Így a véleményem elején leszögezném, hogy ez teljesen elfogult vélemény lesz. Annyira tudom imádni a tanár-diák love storykat, hogy hihetetlen. Na de ha még a sulim is rátesz, és megkapom tanárnak a tökéletes férfi ideálom, aki még korban is okés... 
Őszintén megmondom, két alkalommal kezdtem bele. Már nem emlékszem, miért hagytam abba, de valószínűleg nagyban közrejátszott az iskola. 

Jaj, de nehéz visszarázódni a véleményezésbe így majd' egy év elteltével... Mielőtt kitérnék a tanár-diák dologra, előbb inkább a háttérről írnék. Színművészet. Ez talán az egyedüli ok, amiért nem tudtam azonosulni Bliss karakterével, mivel tőlem a lehető legtávolabb áll ez a világ. De legalább emeli a színvonalt, hogy művészet van jelen, és nem abból tevődik össze a könyv cselekménye, hogy isznak, buliznak, hánynak, etc. 
Rengeteg idézetet kiírtam magamnak, mert tényleg nagyon átjött az egész könyv, volt, ahol rendesen folytak a könnyeim - hol a nevetéstől, hogy a meghatottságtól. Valószínűleg ha az én életemben nem lett volna egy Garrick, nem kezdtem volna bele. 

Amit viszont teljes mértékben nem értek, az Bliss, és az ő gondolatmenete. Huszonéves, szűz egyetemista lány. Szerintem már-már beteges, milyen mértékben játszatja rá az írónő (szép is a magyar nyelv...) a félelemre az első alkalomtól. Nem tartom normális dolognak, hogy egy 20 év feletti, felnőtt nő/lány fejében az legyen, hogy ha egy pasi hozzászól, biztos, hogy rögtön leakarja fektetni. Na és hogy valaki ennyire... életképtelen legyen húsz év felett, meneküljön mindentől és mindenkitől, ahelyett, hogy szembenézne a dolgokkal...

"- ... de tényleg remélem, hogy hozzám fordulsz, ha bármiben segítségre van szükséged... bármiben a világon.
Az a vágyódás, amit ekkor éreztem iránta, más volt, mint a korábbiak. A vágy, hogy vele legyek, még mindig élt bennem, most viszont már többet akartam. Szerettem volna összegömbölyödni a karjában, és csak lehajtani a fejem a mellkasára, hogy megnyugtasson.
Isten irgalmazzon nekem, járni akartam a tanárommal!"