S, ​mint sokk
Alex élete egyetlen pillanat alatt romba dől, amikor autóbalesetben elveszti a szüleit. A lány ügyvédje ráadásul felkavaró hírrel szolgál: van egy eltitkolt nővére.

O, mint otthon
Dory sosem ismerte a szüleit és örökbefogadó családja másodrendű gyerekként nevelte fel. Amikor a család imádott, vér szerinti gyereke gyilkosság áldozata lesz, a gyanú Dory-ra terelődik.

S, mint sors
Harminc év után Alex és Dory először találkozik. Alexnek nemsokára szörnyű kérdéssel kell szembesülnie: lehet, hogy élete legnagyobb hibája volt, hogy megkereste az eddig eltitkolt nővérét? Ki akarhat most Alex életére törni?

A fülszöveg nem igazán keltette fel az érdeklődésemet (bár meg kell hagyni, az S.O.S. kiírása elég ötletes volt), valamit mégis megmozgatott bennem, ugyanis csak a kezembe vettem – abszolút jó döntés volt! Bár nagyon nehezen szántam rá magam, hogy nekikezdjek (tényleg nem találtam túl érdekfeszítőnek a fülszöveget…), és ahhoz, hogy kinyissam, bevallom, szükség volt egy pár órás áramszünetre. Jól tettem, hogy adtam neki egy esélyt; olvastatta magát a könyv, érdekelt a cselekménye, hogy mi fog kiforrni az egészből.

Fülszöveg alapján én a krimik közé kategorizáltam volna, a molyos címkék között viszont thriller szerepelt, ebből kifolyólag a 100. oldal környékén elkezdtem gyanakodni, hogy itt valami nincs rendben, vagy a molyos címke a rossz, vagy ez tényleg thrillernek készült, csak nem jött össze. Minden apróságot elolvastam, forgatgattam a könyvet, mígnem megtaláltam az igazságot: „Kiadónk meggyőződése, hogy komoly hiányt pótol a hazai könyvpiacon ezzel a magyarul most először olvasható krimi megjelentetésével.” Ekkor azért megnyugodtam, hogy nem velem van a baj, amiért inkább kriminek érzem, mint thrillernek, de a franc se tudja.
Egy olyan jelenet volt benne, amit thrillernek tudtam be: Alex megölésének kísérlete, az a fejezet kifejezetten hátborzongató volt, de biztos rátett pár lapáttal az is, hogy éjfél környékén olvastam.

Adott egy magára maradt női főszereplő, aki nemrég elveszítette a szüleit, emellé még rázúdul anyjának egy nagy titka is – az eltitkolt testvér. Alex – a főszereplőnk – egy ideig hezitál; keresse-e fel a soha nem látott nővérét, vagy sem? Végül persze amellett dönt, hogy megkeresi. Doryra egy börtönben talál rá, emberölés miatt ül. Eleinte nagyon hidegen viselkednek egymással, ami megjegyzem, abszolút megérthető, ám az első találkozás után valami megváltozik, onnan kezdve nem tudtam teljes „átéléssel” olvasni, annyira nem láttam reálisnak Alex döntéseit, sokszor támadt kedvem megrángatni, hogy mégis mit gondol, mi játszódik le a fejében?

Ahogy közeledtem a könyv vége felé, egyre inkább az volt az érzésem, hogy az írónő nem igazán tudta eldönteni, hogy melyik korosztályba tartozzanak a szereplők: a 150. oldal után ahogy haladtam tovább, egyre jobban kezdett idegesíteni, hogy mennyire gyerekes a felfogása a két testvérnek, de főképp Dorynak. Mindketten elmúltak 30 évesek, ennek ellenére teljes mértékben úgy viselkedtek, mintha épp csak átlépték volna a második X küszöbét.
A szerelmi szállal sem voltam kibékülve, nem éreztem úgy, hogy ez nagy értéket adott volna a könyvhöz, csak arra volt, hogy kitöltsön pár oldalt, és mondjuk 10 oldallal több legyen a végleges oldalszám. 

Sokáig próbáltam magamban megfejteni, hogy vajon mit akar szimbolizálni a borító (ami nagyon tetszik egyébként!), de sehogy nem sikerült rájönnöm, hogy mit jelképez a törött nyalóka. Talán a darabjaira tört gyermekkort.

- Próbáltam elképzelni, hogy mennyire örülhettél tegnap, amikor egy ilyen vicsorgó szörnyeteg fogadott otthon.
Alex elmosolyodott.
- Úgy van. Tényleg rossz érzés volt. - Aztán nem tudta megállni, hogy ne tegye hozzá: - A kutyának sem örültem.