" – Hívok egy taxit és hazamegyek.
Egy pillanatra elgondolkodott, majd megkérdezte: – Messze laksz?
Nem, nem laktam messze. Elindultunk kettesben, gyalog Párizs utcáin, nem igazán arrafelé, amerre laktam. Addig sétáltunk, amíg pirkadni nem kezdett. Akkor arra gondoltunk, most már ideje lenne hazamenni. Azt mondta, maradjak vele, és én beleegyeztem. Jules egy kis cselédszobában lakott. Odaértünk a ház kapujához.Fáradtságtól botladozva felvonszoltuk magunkat a hetedik emeletre, s még volt erőnk nevetni. Nála töltöttem az éjszakát, s abban a kis szobában, a piros padlótéglákra terített matracon történt meg életemben először.
De nem azon az éjszakán: akkor túl álmosak voltunk.