Bábel. A legnagyobb nyári zenei fesztivál, valahol Pápa mellett. Mi lehet jobb annál, mint tizenhét évesen, életedben először, egy hetet eltölteni itt a barátaiddal? A zárónapi koncert a Red Hot Chili Peppersé, és Zsófi többek között azért érkezik, hogy találkozhasson Anthony Kiedisszel. Na de addig még sok minden történik vele, Napsival, Abdullal, Hipóval és Szaszával az Európa, Ázsia, Afrika és Ausztrália színpad körül… Bábel. Ha voltál már fesztiválon, azért fogod szeretni, ha még nem voltál, azért.

Saját vélemény: A Szent Johanna gimi után nem tudtam, mire számíthatok – Laura vajon megint egy életképtelen főszereplőt alkotott meg? Örömmel konstatáltam, hogy el tudott rugaszkodni Renitől, és Zsófi egy teljesen dinamikus, rugalmas személy lett. A tájleírásokat nagyon jól összehozta az írónő, végig előttem volt a tömeg, a sátrak elhelyezkedése, természetesen az orvosi sátor is, ahol Hipó gyakori vendég volt, és együtt ugráltam át a sártócsákat Napsival. Elém tudta varázsolni a könyv az egész helyszínt, minden kis fűszálát. A kedvencem Napsi reménytelen szerelme volt, amit Laura „tipikus tiniszerelemként” mutatott be, az olasszal, akit a könyv végéig keresett…  Nem tudtam előre megmondani, mi lesz a Zsófi-Szasza kapcsolattal, amire pozitívumként tekintek. Nagyon szerettem Zsófi beteges rajongását a Red Hot Chili Peppers iránt, kapcsolatát a „Szekuritissel” :D, és Laura humorát. Az egyetlen negatívum, hogy Zsófi lenézte azokat, akiknek csak napi jegyük volt, nem heti. Miért kellett ezt? Persze, vannak ilyenek a valóságban is, de nem épp példamutató viselkedést mutatott a könyv ezen része a megcélzott korosztálynak, ezt a kis hibát viszont kiváltja az, hogy ötletes név lett a Bábel a fesztiválnal - ami a sok külföldire, ergo arra utal, hogy mindenki más nyelven szólalt meg, nem egy zártkörű, csak magyarok fesztivál volt.

„- Hipó, ülj vissza – kérleltem.
- Jó vagyok így itt – álldogált, és nagyon úgy tűnt, hogy esze ágában sincs visszaülni.
- Pápáig állni fogsz? – csóváltam a fejem.
- Ne má’. A Vatikánig megyünk? – csodálkozott Szasza.
- Te hülye vagy – röhögött fel Napsi.”

„(…) de Boldizsár… hát, nála nagyobb állattal még életemben nem találkoztam. Nem vicc. Az az ember egyszer fogadásból fél perc alatt megevett egy sajtburgert. És nem az a baj. Hanem, hogy nem csomagolta ki.”