Percy Jackson semmi jót nem várt az iskolai nyílt naptól, de amikor titokzatos halandó ismerőse után két pomponlánydémonnal is találkozik, a dolgok még a vártnál is rosszabbra fordulnak.
A sikersorozat negyedik kötetében már a küszöbön áll az olimposziak és a Titán isten közötti háború. Még az eddig biztonságos menedéknek számító Félvér Tábor is sebezhetőnek bizonyul, amikor Kronosz és hadserege megpróbál varázshatárán belülre kerülni.
Hogy a támadásnak elejét vegyék, Percy és félisten barátai egy küldetésre indulnak a Labirintusba – a hatalmas, föld alatti világba, ami minden fordulóban újabb vérfagyasztó meglepetést tartogat számukra.

A történelem órák első középsulis évemben a görög, illetve a római mitológiából tevődött össze. Gyűlöltem az egészet, nem tudtam megjegyezni az istenek nevét - bezzeg ha most kéne dolgozatot írni belőle! A Labirintust és a Minotauruszt, valamint Ikaroszék történetét mindig imádtam.
Nagyon kevés író tudja több könyvön át ugyanazt a színvonalat nyújtani, a legtöbben egyre gyengébbeket, egyre erőltetebb részeket adnak ki. A Percy Jackson sorozatnál ez egyáltalán nincs így, sőt, talán egyre izgalmasabb lesz!

Új kedvenc szereplőm is lett a negyedik kötetben: Mrs. O'Leary, a "kutya". Imádom, mikor egy "óriás" testen belül ilyen játékos, gyerekes, szeretetreméltó élőlényt lehet felfedezni. Valószínűleg ezért imádom Tysont is.

Nem voltam messze attól, hogy elmorzsoljak pár könnycseppet - de erős maradtam! -, mikor Percy Kalüpszó szigetén kötött ki, és döntenie kellett. Talán a kötet legszomorúbb jelenete volt ez, bár nem szűkölködött a mélybehúzó titkokkal, tényekkel.

A  Három G Farmra pedig annnnnnnnnyira szívesen elmennék! Bár elég jól időzítettem ezzel a résszel, mert múltkor majdnem megevett egy ló. Komolyan. Megbizonyosodtam róla, hogy nem képzelődtem, és húsevő lovak márpedig léteznek!

Ha még nem láttál virágos kötényt és gumikesztyűt viselő érzelgős küklopszot, semmit sem láttál az életben.