A rákellenes csodagyógyszer összezsugorítja a tumort, és biztosít még néhány évet Hazelnek, ám ő így is folyamatosan a végső stádiumban van, és a diagnózisában már megírták az élete utolsó fejezetét. De amikor a támaszcsoportban megjelenő, isteni Augustus Waters képében bekövetkezik a nem várt fordulat, Hazel történetét is át kell írni… „A csillagainkban a hiba” – John Green eddigi legambiciózusabb és legfájdalmasabb, mélyenszántó, vakmerő, pimasz és kíméletlen műve, lélegzetelállító felfedezőút az élet és a szerelem kacagtató, vérpezsdítő és tragikus birodalmában.

Saját vélemény: Mint szinte minden agyonsztárolt könyvben, ebben is sikerült nagyot csalódnom. Mindenhonnan Csillagainkban a hiba idézetek záporoztak, és csupa pozitív vélemény. Ezek hatására én is elolvastam. Nem mondom, hogy rossz könyv, mert ez nem igaz, de én nem értem, mire ez a nagy sztárolás – olvastam már sokkal jobbakat is, mind John Greentől, mind más íróktól, írónőktől. Maga a történet tetszik, és a megszerkesztettség is, hogy Hazel és Augustus nyíltan tudnak beszélni arról a betegségről, amit ma nagyon sokan tabunak tekintenek – a rákról. Nem tudom, John hogy tudott ilyen tapasztalattal írni két rákos fiatalról, de szó, mi szó, nagyon jól összehozta, egy pillanatig sem éreztem azt, amit Jay Asher regényében, a 13 okom volt…-ban, hogy tapasztalat nélkül áll neki minden okosságot összehordani. Érezhető volt, hogy az író utánanézett bizonyos dolgoknak. Sokan mondják, hogy volt egy pont, ahol elkezdtek sírni – nálam ilyen nem volt, csak szimplán abbahagytam az olvasást pár percig, hogy feltudjam dolgozni, mi is történt (itt speciel a könyv legnagyobb fordulatára gondolok). Tetszett még Peter van Houten, a Mennyei megbántás írójának, és Hazeleknek a kapcsolata, talán ez adta meg a lökést, hogy Jennifer E. Smith-nek címezzek egy üzenetet. Amit nagyon imádtam, az az volt, hogy Gus „Hazel Grace”-nek nevezte Hazelt. John Green egy csodálatos, tehetséges író. Kevesen tudnak ilyen őszintén írni a halálról – John nem szépítette meg a dolgokat, a keserű igazságot írta le. Ennek ellenére nem értem, miért lett ilyen felkapott a könyv, vannak tőle sokkal jobbak is.
Annak ellenére, hogy nagyot csalódtam benne, megérdemli az öt pontot - mert tökéletes könyv, csodálatos téma, nyílt őszinteséggel íródott mű. Arról pedig nem az író tehet, hogy boldog-boldogtalan olvassa és isteníti. Azt, hogy csalódtam benne, csak a rengeteg "legjobb könyv, úristen, nagyon sírtam rajta, a legeslegjobb könyv, a legkedvencebb könyv, Oké?Oké. Ez a mi Örökkénk. Imádom, legjobb könyv <3<3<3<3" véleménynek köszönhető, mert bár igen jó könyv, nem értem, mire ez nagy felkapottság.

– A világ – mondta – nem egy kívánságteljesítő gyár.