A mű a végtelen szerelem szívszorítóan gyengéd története. 1946-ban, Észak-Karolinában kezdődik, amikor Noah Calhoun visszatér a második világháborúból. A harmincegy éves férfi, miközben megpróbálja birtokát felvirágoztatni, folyton egy gyönyörű lányra gondol, akivel tizennégy évvel korábban találkozott, és akit eddig mindenkinél jobban szeretett. Az emlékeinek él, egészen addig, amíg a lány meg nem érkezik a városba. Mi történt velük az elmúlt években, és hogyan alakul további életük? Mindezt megtudhatjuk e páratlanul szép, mesterien szőtt, megrendítő és igaz szerelmi regény lapjairól.

Nehéz erről a könyvről írnom. Már torkig vagyok a szerelmes regényekkel, ez mégis csodálatos volt. A végén viszont elkezdtem unni... Nem tudom, miért, de az utolsó 30 oldalt csak szenvedtem, és vártam, hogy legyen mááár vége!!!

Azt hiszem, azért szeretik sokan a romantikus könyveket, mert szeretik elhinni, hogy velük is megtörténhet az, ami a főszereplővel. Már-már hihetetlen, de én hiszem, hogy van ilyen erős vonzalom, szerelem két ember között, mint Noah és Allie között. Egy reménytelen nyári kalandként indult a kapcsolatuk, Allie szülei ellenezték is a társadalmi különbségek miatt. Noah viszont töretlenül küldözgetett leveleket a lánynak, amiket az sosem kapott meg. Tizennégy év elteltével Allie felkeresi Noaht, hogy közölje vele, menyasszony lett, és három hét múlva férjhez megy. A találkozás során ismét egymásra találnak, újra egymásba szeretnek, viszont Lon, Allie vőlegénye tudomást szerez arról, hogy New Bern-ben él Allie egykori szerelme...

A végét igazából nem értettem. Nyolcvan évesek. A könyvnek úgy van vége, hogy Allie elkezdi kigombolni Noah ingjét. Mi a szentséges atya úr Isten??? Oké, biztos akadnak olyan nyolcvanévesek, akikben még dolgoznak a hormonok, de hahó, Allie Alzheimer-kóros!!! Nos és ez a másik dolog, amiért nem kapja meg az öt pontot. Direkt utánaolvastam az Alzheimer-kórnak, Allie a középsúlyosnak felel meg a könyv végén. Azaz nem ismeri fel a családtagjait, elfelejt neveket, akadozva beszél, elveszti az egyensúlyérzékét, téveszméi vannak. Mígnem egyszer, mint derült égből villámcsapás, a férfit, aki felolvas neki (Noah, de ugyebár nem tudja már, hogy ő valaha a férje volt) a nevén szólítja. Bevillan neki, hogy ki is ő. Persze, szerelmes regény, ez kell ide, de ez már-már fantasybe megy át. Nem áll messze a halottnak a csók történetektől - Csipkerózsika, Hófehérke... 

A könyvet 50-120 oldal között imádtam, előtte-utána viszont nagyon megküzdöttem vele...

Nem élhetsz mások elvárásai szerint. Azt kell tenned, amit te helyesnek gondolsz, még akkor is, ha ezzel megbántasz olyanokat, akiket szeretsz.