Quentin Jacobsen egész életét azzal töltötte, hogy távolról csodálta a hihetetlenül kalandvágyó Margo Roth Spiegelmant. Így aztán, amikor a lány nindzsának öltözve kinyitja Quentin ablakát, bemászik rajta az életébe, és magával invitálja egy nagy fantáziával kitervelt bosszúhadjáratra, a fiú vele tart.
Egész éjszakás kalandjuk után új nap veszi kezdetét, s amikor Q megérkezik az iskolába, megtudja, hogy a mindig is enigmatikus Margo ezúttal valódi rejtéllyé lett. Hamarosan kiderül azonban, hogy vannak bizonyos nyomok, amelyek felderítése csak rá vár. Ezzel olyan csapongó kaland veszi kezdetét, amelynek során minél közelebb kerül, annál kevesebb tárul fel előtte a lányból, akiről azt hitte, jól ismeri.
A Printz-díjat elnyerő John Green azzal a ragyogó szellemességgel és izzó érzelmi őszinteséggel tér vissza, amely olvasók egy egész új generációját hozta lázba.

Tetszett is, meg nem is. Az elején nehezen rázódtam bele a történetbe, és a végére megtetszett, a befejezés viszont... befejezetlen. Nem tudom, nem ezt vártam. Túl sokáig lett húzva Margo keresése, és "nagyobb" befejezésre számítottam. Bár, ha úgy van vége, ahogy reméltem, hogy vége lesz, akkor Johnhoz nem méltón, nagyon sablon könyv lesz belőle. Tehát jó ez így. A karaktereket imádtam, megint sikerült különlegesre írnia őket - eddig minden könyvében olyan szereplők voltak, akik nem hétköznapiak, átlagosak, szürkék, mint a legtöbb tinikönyvben.
John Green olyan szavakat, kifejezéseket használ, amik egyértelmű jelét adják annak, hogy roppant művelt íróról van szó, hogy utánanéz dolgoknak, amikről ír, nem úgy, mint sok már író/nő, ahogy érzi, hogy lehet a valóságban, JG művein valóban érezhető, hogy törődik a hátterekkel, kidolgozza a legapróbb részleteket is. Imádom.
Viszont nagyon szívesen olvasnék már tőle egy kicsit "komolyabb" hangvételű könyvet is, mint az eddigiek. Elismerem, hogy minden könyve hatalmas mondanivalóval bír, de érződik, hogy a 15-17 éves korosztályhoz szól. 
Mindent összevetve nem volt rossz könyv, de valami mégis volt benne, ami miatt nem tudok rá öt csillagot adni. Nem jövök rá, hogy mi az, nem tudom megfogalmazni, de valami érezhetően hiányzott belőle.

Júniusban voltunk osztálykiránduláson, akkor megakartam venni a Papírvárosokat, viszont - szerencsére - egy ezressel kevesebb pénz volt nálam, így nem vettem meg, amit végül nem bántam meg, mert annyira jó azért nem volt, hogy 3000 Ft-ot adjak érte.

Van itt valami, ami megakadályoz abban, hogy érdeklődést mutassak a báli cipők iránt. Ezt a valamit úgy hívják, hogy pénisz.