David ​Harwood nagy adag készétellel ugrik be az unokahúgához, hogy ezzel segítse a gyászoló fiatal nőt. Amit azonban Marlánál talál, arra egyáltalán nem számít: a kisbabáját elvesztett nő egy vadidegen gyereket dajkál. David döbbenete később elborzadásba csap át, amikor a kisfiú édesanyjára, Rosemary Gaynorra vérbe fagyva találnak az otthonában. Vajon Marla képes volt gyilkolni azért, hogy anyává váljon? Vagy talán mégis igazat mond, és egy angyali lény vitte el hozzá a babát, ő maga pedig sohasem járt korábban Gaynorék házában? David úgy dönt, a rendőrséggel párhuzamosan nyomozásba kezd; de az út, amire a kérdezősködése, a kutakodása vezeti, baljósabb, mint amilyet előzetesen elképzelt. A szörnyű gyilkosság után újabb hátborzongató események történnek Promise Fallsban, és úgy tűnik, egyre többek élete kerül veszélybe…
Promise Falls poros kisváros valahol Boston közelében; tragédiákkal, bűnökkel teli. Az állóvizet azonban felkavarja Rosemary halála, David nyomozása; és az újabbnál újabb fordulatok azt sejtetik, hogy a szereplők közül senki sem ártatlan. Linwood Barclay háromrészesre tervezett krimijének első kötete feszült hangulatú regény, amely garantálja, hogy a hideg futkosson az olvasó hátán.

Mindig is imádtam a krimiket, és úgy gondoltam, egy Agatha Christie művel semmi nem ér fel, ez a könyv azért megközelítette (de AC kitúrhatatlan a krimik terén!). 
Számomra mindig az első 50 oldal a kritikus, minden könyvnél, de ha a bizonyos első 50-en átlendülök, onnan már nagyon könnyen olvasom tovább. Ha viszont napok kellenek ahhoz, hogy az első 50-en átrágjam magam, le is teszem a könyvet a legtöbb esetben.
Nos, a Széthullással nagyon gyorsan haladtam, az utolsó 180 oldalt egyben befaltam, pedig nem szoktam egy huzamban 50-60 oldalnál többet olvasni, most egyszerűen nem tudtam abbahagyni.

A fő problémám a könyvvel, ami miatt nem adtam meg neki az öt pontot az, hogy több szálon futott a cselekmény (3-4 szál), és csak egyetlen szál volt megjelölve a fejezet elején, hogy kinek a szemszögéből látjuk a dolgokat, így elég nehezen rázódtam bele az elején, hogy most akkor hol is vagyunk, és hogy kerültünk ide.
A történet 3 nap alatt játszódik, amit ha figyelembeveszek, nekem nagyon sűrű cselekményű regény.

Több rejtély is jelen van egyszerre a könyvben: egy meggyilkolt anya és egy elrabolt csecsemő, valamint a "23-as" szál: 23 kerítésre húzott mókus, egy diáklányokat 23-as mezben molesztáló férfi, .... A két szál közül azonban csak az egyikre derül fény - arra is csupán csak félig.

Ami nagyon tetszett a könyvben, hogy teljes mértékben logikus, és kliséktől mentes. Sok krimivel ellentétben a Széthullás nincs tele fantasztikus elemekkel, nincs benne egy mindent túlélő főszereplő, aki nyilván minden összefüggést azonnal észrevesz és szembeszáll a főgonosszal. Ez csak egy egyszerű, hétköznapi krimi, és éppen ezért olyan nagyszerű.

És mégis, időnként csinálunk hülyeségeket, mert bizonyos vágyaink megakadályoznak a logikus gondolkodásban.