Samantha Kingstonnak mindene megvan: övé a világ legjobb pasija, a három legtutibb barátnő, valamint egy igazán kitüntetett helyzet a Thomas Jefferson Gimiben – a menza legjobb asztalától kezdve a legideálisabb parkolóhelyig. Február 12. péntek csak egy újabb napnak ígérkezik irigylésre méltó életében.

De végül kiderül, hogy a legutolsó.Aztán kap egy második esélyt. Tulajdonképpen összesen hét esélyt kap. Egy elvarázsolt héten keresztül mindennap újraélheti élete utolsó napját, és kibogozhatja a halála köré fonódott rejtélyeket. Közben arra is rájön, mekkora a valódi értéke mindannak, amit elveszíthet.

Lehet, hogy csak én vagyok ilyenekre allergiás, de a könyv hemzsegett a szerkesztési és helyesírási hibáktól. Ami jobban megragadt bennem, az például a "kilincs" szó elválasztása - "kili-ncs". Elírások, betűkihagyások, betűhozzáadások, vesszőhiányok, néhol rossz ragozás... valóban lehet, hogy ez már-már beteges, de nekem nagyon az agyamra mennek az ilyen dolgok, ha már egy könyvet adunk ki, legyen igényes! Ez nem volt az. Ami persze nem az író hibája.

A könyv elején még úgy éreztem - sőt, elég sokáig, majdnem a háromnegyedéig -, hogy szarom én le a négy "főszerepőlt", ha az én környezetemben élnének, simán a halálukat kívánnám, mert megérdemelnék. Essetek nekem, ha akartok, de ha tetszik, ha nem, az, amit ők művelnek, egyenesen undorító.Samet a könyv végére kezdtem el sajnálni, mert láttam rajta, hogy megbánt dolgokat, a három másik lány viszont az utolsó oldal végére is szánalmas ribanc maradt a szememben.

Tanulságos könyv, vagy legalábbis elgondolkodtató. Elgondolkodtató, mert rengetegen úgy élik a napjaikat, hogy "majd legközelebb, majd holnap, lesz még lehetőség", pedig ez közel sem biztos! Nem gondolják át az emberek, hogy a szavaknak, tetteknek mekkora súlya lehet valójában, csak akkor, amikor már késő. Akkor kezdik el értékelni a dolgokat, mikor már nincs esélyük megváltozni. Már-már ijesztő, hogy egy jelentéktelennek tűnő mozzanatunk mekkora hatással lehet a jövőre nézve, és hogy képes megváltoztatni más emberek életét is. Pedig így van.

Szerintem az emberek nagy része Samantha helyében nem javítani próbált volna a dolgokon, sokkal inkább mindent megtenne, amit addig nem mert, mert tudja, hogy ennek már nem lesznek következményei, mert hamarosan elölről kezdődik minden. Én például biztos megszegnék egy csomó szabályt (azok azért vannak, hogy megszegjük őket, nem?).

Összességében nagyon elgondolkodtató könyv, tényleg. Szívem szerint öt pontot adnék rá, de nem tudok, mert nálam nagyon sokat elvett az élvezhetőségből az, hogy tele volt helyesírási, szerkesztési hibákkal.

Meg kell tenni, amit lehet, és akkor, amikor lehet.