Kyle Chase átlagos amerikai középiskolás egy átlagos amerikai kisvárosban. Értelmetlennek érzi a tanulást, üresnek a családjával folytatott panelpárbeszédeket, céltalannak még a haverjaival való lötyögést. Mert a haverokhoz is csak jobb híján csapódik. Tartalmatlan az iskolában töltött idő, de ugyanolyan tartalmatlan és üres volt a nyári szünet is. Csak két ember érdekli a világon, az egyik a kishúga, a másik Ashley, akibe – talán – szerelmes, de nem mer úgy közeledni hozzá. A céltalan üresség lassan az erőszak közelébe sodorja: kisebb-nagyobb csínyek, betörés, így legalább éri valamilyen inger. Ekkor jelenik meg az iskolában a furcsa Zack. Egyszerre vonzó és taszító egyéniség, mindenkivel jóban van, és mindenkit kiismer. Kiderül, annak is vannak gyenge pontjai, aki azt hiszi magáról, rajta nincs mit kiismerni. Kyle céltalan mindennapjai hirtelen különös irányt vesznek.

Ezt a könyvet nem nekem találták ki. Nem megszokott, E/2-ben mesél. Mindent úgy mond el, mintha maga az olvasó lenne a főszereplő, a tizedikes fiú. Ha fiú vagyok, lehet, hogy jobban átjön, de így.. semennyire. A főszerelő cselekedetei abszolút nem vallottak rám, és úgy éreztem, mintha az író rám akarná erőszakolni ezt a szerepet. 
Unalmas volt, kiszámítható, depresszióba rántó. Átláthatatlan. Összeszedetlen. Kusza. Bocs, amiért nem bővebb vélemény, de ez a könyv... szar, ez van.

Lehet, hogy az élet mégsem faltól falig szívás.